PARASZTOK VILÁGSZEMLÉLETE

E sorok írója – bár polgári, iparos szülők gyermeke – ősei által, és a hódmezővásárhelyi mezővárosi társadalmat meghatározó közegben már eszmélése óta, úgy hatvan éve kapcsolatba került szülővárosának parasztságával. Amit nyugvó emlékként magában hordozott, az mind tudatosult a tőlük szerzett tapasztalatai alapján. Ezek lényegét, a paraszti élet „ars poeticáját” így összegzi.

Az alföldi középkori szállásrendszer a török hódoltság alatt elpusztult. Őseink a természettől a földet, a vizet, a levegőt és aszálykor, illetve égi háborúban a fölcsapó tüzet, vagyis a négy őselemet kapták. Minden más a két kezük munkája. Amíg a 20. század ordas eszméi azt hirdették, hogy a természetet meg kell változtatni, ők korán rájöttek, vele együtt élni, sőt azonosulni szükséges, különben az ember elbizakodottságában magát is elpusztítja.

A hódoltság utáni újratelepülés során nemcsak azért kezdett a 18. század második felében tanyát építeni magának, mert családja szaporodott, mind több termőföldre volt szüksége, és végül a munkahelye, illetve a városi háza között megnőtt a távolság, hanem azért is, hogy kint legyen a természetben. A paraszt a természet gyermeke. Itt tanulta meg, a feltöretlen pusztában, hogy mit jelent a szabadság; amikor lelkének szárnyalásában nem álltak útjában sem tornyok, sem hegyek. Amit teremt, az mind verítékének gyümölcse.

Rájött, hogy számára a legnagyobb érték a föld – ahogy a Biblia nagyon szépen fogalmaz – „porból lettünk”. Ez táplál bennünket, és amikor életünk végén „porrá leszünk”, befogad bennünket. A föld jóságos anya: Földanya, amely méhében hordoz életünk előtt és után, közben eltart. Belőle nő ki édesanyánk és az anyaszentegyházunk mezítlábas, tövistől és csalántól kínzott, krisztusi serege. Egyik legnagyobb élményem az volt, amikor idős gazda barátom elmesélte, hogy az 1900-as évek elején presbiter apja nem engedte a forró kopasztó vizet kiönteni, nehogy Földanyánkat megégesse, miközben borából áldozatul egy kortynyit neki csordított. Így egyesült benne keresztény és panteisztikus pogány elképzelése.

Amikor hajnalonként körbejárta földjét és elgyönyörködött a virágzó gyümölcsfákban, látta vetését szárba szökkenni, kalászolni; csikóit, borjait, gidáit felnövekedni; megfigyelte, hogyan változnak a felhők és a szél járása, tudta, hogy Isten gyermeke, Aki itt van körülötte. Nem azt vallotta, hogy földnek, víznek, fának, mindennek istene van, hanem azt, hogy Isten mindenben benne van. Rajta keresztül érezte a szabadságát szívében kiteljesedni.

Megtanulta, hogy életünk legnagyobb kincse a föld, amelyet – bár sokan irigykedve elhordanának – hűségesen mindig itt marad, csak arra kell ügyelni, hogy gazdát ne cseréljen. Termése, a kenyérgabona, számára az Élet, ezért hombárjait is „életesháznak” nevezete. Tartalékát nem a bankban, hanem ezekben tárolta. Ha földjét fenyegették, érte mindig kész volt a vérét áldozni. A föld számára nem egy darab művelési haszonterület volt, hanem a hazát jelentette. Ez adta a hozzá való ragaszkodását, és általa őrizte meg magyarságtudatát.

Minden háború poklában a parasztot küldték a tűzvonalban, mert őt senkit sem sajnálta. A gazdát adóztatták, kifosztották, vagyonát elvették, börtönbe vetették, megkínozták. Az 1950-es években azért pusztították, mert keveset termelt, most a „kvótarendszerben” azért büntetik, mert sokat. A parasztot fölváltja a mezőgazdasági vállalkozó, aki kényelmesen berendezett városi, polgári házából irányítja munkásait. Számára a föld már nem haza, nem is Földanya, csak termelőhely; tőke, amelyet ha kellően kihasznált, vagy csalódott benne, éppen úgy tovább lehet adni, akár a megunt ruhát.

A hagyományos paraszti világot és a gazdatársadalmat a tanyával együtt elpusztították. A történelem soha többé nem tudja visszahozni, mert Dózsát tüzes trónon égették meg, és tetemét már csak kutyák marcangolják. Csupán a lelke kapaszkodik egyre följebb népmesénk tetejetlen fáján. E siralmas tájra nem néz vissza. Ősei várják, akik kezüket nyújtják felé, és elmerülnek a természet öröklét-tengerében.

Szenti Tibor

Copyright © Szenti Tibor. Minden jog fenntartva!