|
LAUDÁCIÓ A Magyar Örökség-díj átvételére
„Tisza Maros Körös közt van egy nagy sziget. Melyben van sok tér föld, sok berek, sok liget. Nyargal itt a’ jó ló untig, nem tsak iget. Itt sok jámbor magyar szántogat, veteget. Mint osztán a’ Maros bé foly a’ Tiszában Két mélyfölddel fellyebb a’ két víz torkában. Mező Vásárhelynek akadhatsz nyomában.”
Így jellemezte városunkat Szőnyi Benjámin, a kiváló tudós költő és református prédikátor a 18. században. Mi itt a Tisza, a Maros és a Körös által határolt tájon csodálattal szemléljük a régész ásójával föltárt isten-szobrokat, a szakrális világ előtt áldozattal tisztelgő közösségek idoljait. A közel hétezer éves világhírű Gorzsai és Kökénydombi Vénuszok, oltárok és gabonatároló hombáredények alapozták meg a napjainkig jelentős vásárhelyi kerámiakultúrát Hód és Vásárhely nevét az oklevelek a 13. században említik először. 1282-ben, a Képes Krónikából is ismert hód-mezei csatában Kun László legyőzte a betörő kunokat, de a korszak szokásával ellentétben a vesztesek egy részét településünk befogadta. Mezővárosi rangot 1446-ban Hunyadi Jánostól kaptunk, aki jobbágy őseinket a haza megmentésére 1456-ban a nándorfehérvári csatába hívta. 1753-ban a Bujdosó–Pető–Törő féle utókuruc mozgalomban való részvételünk miatt Mária Terézia a vérbefojtott zendülés után városunkat el akarta törölni a föld színéről, de Szőnyi Benjámin könyörgő versével megmentett bennünket. 1848-ban Kossuth toborzó beszédére az elvártnál is többen jelentkeztek. A két világégésben a legnagyobb véráldozatot – arányaiban – városunk szenvedte el. 1919-ben, példátlan módon, a román megszállók 56 ártatlan polgártársunkat gyilkolták le. 1950-től a fehérgárdista mozgalomban résztvevő ifjú gazdáinkat kivégzéssel, börtönnel, kényszermunkával sújtották. Az 1989-ben erdélyi testvéreink megsegítésére vitt szállítmányunk gépkocsivezetője volt a romániai „különös” forradalom egyetlen magyarországi áldozata. A kettős állampolgárságról rendezett 2004. december 5-i szégyenteljes népszavazás után önkormányzatunk meghirdette a „Hódmezővásárhely Tiszteletbeli Polgára” címet. Jelenleg húszezernél tartunk, és amíg a világban magyarellenesség folyik, ezt a programunkat nem fejezzük be! A környező országokban élő magyarokkal testvérvárosi kapcsolatok sorát hoztuk létre. Nincs olyan történelmi egyház, amelynek ne lenne temploma Vásárhelyen. Ha valaki megáll a Völgy utca végén, akkor mögötte az unitárius templom, előtte a zsinagóga, balra a Szent István római katolikus, jobbra a református Újtemplom hatalmas épülete tornyosul; de távolabb van még evangélikus és görögkeleti is. A sokféle templomtorony a város befogadó készségét, a felekezeti sokszínűséget, a gondolkodásmód összetettségét és a vallási türelem mértékét is jelzi, amely alapja a példaértékű ökumenikus együttműködésnek. A történelmileg kialakult vásárhelyi tanyavilág 1950-ig közel 7000 tanyaszámmal rendelkezett, 1910-ben itt élt a lakosság közel negyven százaléka. Nem véletlen, hogy a szocializmus nálunk végezte a legnagyobb tanyarombolást, hiszen ez a gazdatársadalom őrizte legmélyebben a magyarságtudatot, és hazánkért mindig a legnagyobb áldozatot hozta. 2007-ben már csak 768 tanyában 1728, a tanyaközpontokban 1110 fő élt, a külterületen a lakosság 3,5 százaléka. A hagyományos parasztélet során a tanyavilág tartotta el a várost, mára megfordult helyzet. A tanya egyelőre az önfelszámolódás időszakában van. Ennek ellensúlyozására tanyagazda és mezőőrök segítik a külterületen élőket. Mindenhol van mobiltelefon, folyamatosan végezzük a villamosítást, az összekötő utak építését, és elkészült a terv a várost elkerülő utak kialakítására.
Kulturális életünket több mint száz éve alapvetően meghatározza a tág értelemben vett képzőművészet, amelynek íve a népi fazekasságtól, a vásárhelyi hímzéstől a művészi majolikán át a szobrászatig, a fotóművészetig, továbbá a legkiemelkedőbb helyi jellegzetességig, a művészteleppel támogatott „vásárhelyi iskola” ötven évet átölelő festészetéig, és az Őszi Tárlatok hagyományőrző megrendezéséig terjed. Vásárhely jelesei: Szeremlei Sámuel történész, Badalik Bertalan mártír katolikus püspök, Tornyai János, Kohán György, Kurucz D. István, Németh József, Fejér Csaba, Szalay Ferenc, Fodor József festőművészek; Kajári Gyula, Csohány Kálmán grafikusok, Pásztor János, Szabó Iván szobrászok, Plohn József, Lucien Hervé, Nagygyörgy Sándor fotóművészek, Németh László, Bibó Lajos, Kárász József írók, Grezsa Ferenc, Olasz Sándor, Sipka Sándor, irodalomtörténészek, Vekerdi László tudománytörténész, Galyasi Miklós, Pákozdy Ferenc, költők, Harmatta János, Benyhe János nyelvészek, Banner János, Párducz Mihály régészek, Bessenyei Ferenc, Lontai Margit, Rajz János színművészek, Kiss Lajos, Tálasi István, Tárkány Szücs Ernő, Péczely Attila néprajztudósok, dr. Imre József, dr. Bakay Lajos, dr. Genersich Antal kórházigazgatók, Juhász Katalin tőrvívó olimpiai bajnok, Gabányi László válogatott kosárlabdázó, Gyuricza József tőrvívó világbajnok, Nagy András János és Gregus Máté mintagazdák. Az elmúlt évtizedben az országban elsőnek létesítettünk vidéken Holokauszt Múzeumot, továbbá a szovjet megszállástól a rendszerváltásig terjedő időszakot bemutató Emlékpont Múzeumban interaktív kiállítást. 2010-ben az országban elsőnek tettük közzé a kommunista diktatúrában ellenünk irányuló besúgórendszer ügynöklistáját. A város az elmúlt években iskolarendszerét alkalmassá tette arra, hogy biztosítsa a leszakadó rétegek gyermekei számára a felzárkózás lehetőségét. Ebben a törekvésében is méltó elődökre támaszkodhatott, hiszen a népi írók – elsősorban Németh László és Móricz Zsigmond – iránymutatását követve 1938-ban Szathmáry Lajos gimnáziumi tanár itt hozta létre, az országban elsőként, a szegény, de tehetséges diákok részére a Tanyai Tanulók Otthonát. A hódmezővásárhelyi református gimnáziumban 1723 óta folyamatos a tanítás. A 16-17. századi előzmények után ez a felekezet szervezte meg a Templom mellé az Iskolát, és tartotta fenn óriási anyagi és szellemi küzdelmek árán. A református iskolaügy művelődéstörténeti szerepére csak utalni kell: hitet és tudást közvetített, magyar volt és európai. Jelképes, hogy 1945 és 1948 között Németh László egyszerre volt óraadó a református „fiúi nagyoskolában” és a leánygimnáziumban, ahol előtte Szabó Magda is tanított. A jeles író személye és szelleme így kapcsolja össze a múltban, a jelenben és a jövőben is a város legnemesebb iskoláztatási hagyományait. A Bethlen Gábor Református Gimnázium 1994-ben került vissza eredeti fenntartójához, és a „semper reformanda” elvéből következően folyamatos megújulással igyekszik megfelelni küldetésének. A leánygimnázium jogutódja, a korábbi Kossuth Zsuzsanna műszaki szakközépiskola, a közelmúltban vette fel Gregus Máté mintagazda nevét, hogy érzékeltesse szoros kötődését a helybeli, nagy múltú mezőgazdasági és műszaki képzéshez, és egyben kijelölje a fejlesztések legfontosabb irányait is. A városi könyvtár mellett Németh László nevét viseli, és szellemében működik a város két tannyelvű, tizenkét évfolyamos, négy- és hatosztályos gimnáziumot is magába foglaló, bővítés alatt álló, szép eredményeket elérő, önkormányzati fenntartású iskolakomplexuma. Az elhibázott egészségügyi reform által megcsonkított Erzsébet kórházat a polgárok támogatásával sikerült megmenteni, ma bővítése és fejlesztése következik. Az Egészséges Vásárhelyért Program az egészségtudatos életmódot terjeszti. 1997-ben elsők között kaptuk meg az „Európa-díj Becsületzászló fokozatát”, 2009-ben az „Év városa” majd az „Év Honlapja”-díjakat. A jövő: a mezőgazdaság fejlesztése a ráépülő földolgozó iparral, a családi gazdaságok támogatásával; továbbá az oktatás és művelődés kiteljesítésével. De műszaki múltunk is kötelez: Kalmár Zsigmond rostagyára egykor Európába is exportált, Kokron József kötszövő üzeméből nőtt ki a Hódiköt. Volt jó nevű Mérleggyárunk és Hódgépünk. Itt épült föl az Alföldi Porcelángyár. Ma fejlődő Ipari Parkunk van, valamint két messze földön híres orvosi műszer- és protézisgyártó vállalkozásunk. Városunk belépett a hazánk különleges természeti adottságát, a termálvizet hasznosító települések sorába. Elsők között kezdtük el a termálvíz hasznosítását. Megvalósult a városi parkfürdő teljes rekonstrukciója, építettünk egy nemzetközi versenyek megrendezésére alkalmas sportuszodát, és elkezdődik az élményfürdő kialakítása. Modern tornacsarnokot adtunk át, felújítjuk régi stadionunkat. Folyamatosan építjük a Hódtó városrész szabadtéri sportpályáit. Harcolunk Mezőgazdasági Főiskolánkért és oktatási feladatainak bővítéséért. A Tornyai János Múzeum, a Petőfi Művelődési Központ teljes fölújítása megindult. Megkezdődik az Alföldi Galéria és a városháza rekonstrukciója. „Hód-Udvarház” néven a Kossuth tér mögött üzletházak, irodák és lakások épülnek mélygarázzsal, bowling pályával. Augusztusban négycsillagos szállodát avatunk. Olyan terv megvalósításába kezdtünk, amely az elért eredmények folyamatosságát biztosítja. Élhető várost, benne európai és magyar kultúrát, egy kis „Hódmező-Magyarországot” teremthetünk. Küzdelmes, ám értékekben gazdag múltunk szilárd alapot jelent ehhez. Erre a nemes tartalomra a mai hódmezővásárhelyiek modern várost építhetnek, amely gazdagságával méltó örökséget jelent az értékközpontú jövő számára.
* (Összeállította: Szenti Tibor, az egyes szakterületeket fogalmazta, az anyagot lektorálta: Simon Ferenc, a Hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium irodalom szakos tanára és Árva László, a Hódmezővásárhelyi Németh László Gimnázium és Általános Iskola irodalom szakos igazgatója.)
Sajtócikkek az eseményről
|
