TANYARENDSZERÜNK MÚLTJA ÉS EGYIK JÖVŐKÉPE

A HAGYOMÁNYOS PARASZTMÚLT

A török hódoltság után, a kiüresedett Alföldön, az újraéledő települések határában létrejöttek az időszakosan lakott szállások. A 18. sz. első felében a pusztákat és a szántóföldeket elkülönözték, a második felében megindult a kitelepülés. Bár a feudalista termelési rendszer - különösen a meg nem váltott földesúri birtokokon - erősen megkötötte a jobbágyság költözési, termelési lehetőségeit, a 19. sz. fordulójára, elsősorban a Tiszántúlon már kialakult a néprajzi szempontból előbb szállás-tanyának, majd tanyának nevezhető külterületi településrendszer.

Az itt folyó életforma kettős kötődést eredményezett. Az otthon a munkából kiöregedett nagyszülők és az iskolába járó unokák számára a belterületi házat jelentette, míg a tanyán kikelettől természetnyugvásig a paraszt gazdálkodó gyermekei éltek, akik télire többnyire szintén a falusi, városi házba húzódtak. E "szabályszerű történelmi fejlődés" mellett - ahogy Erdei Ferenc nevezte -, már a 18. sz. végén megjelentek azok a szállás-tanyák, amelyek farm-jellegűek voltak: vagyis lakóik belterületi házzal nem rendelkeztek, egész évben kint laktak és termelvényeiket mind szabadabban értékesítették. Ezek a termelők a II. József-kori összeíráskor már olyan tömegesen éltek Hódmezővásárhely mezőváros határában is, hogy - a megmaradt városi hirdetőkönyvek tanúsága szerint - fölhívásban könyörögtek nekik: jelenjenek meg a városházán a számláló bizottság előtt. A levéltári becsüjegyzőkönyvek azt is tanúsították, hogy a vagyon átlagban egyharmad-kétharmad arányban a beltelki házból mind inkább a tanyákba tevődött át, jelezve a termelőhely jelentőségét.

A tanyarendszer a nálunk késve jelentkező ipari forradalom hatására, a félrideg állattartás visszaszorulásával, a gabonakonjunktúra kialakulásával, a 19. sz. utolsó harmadában egész világgá: "tanyavilággá" fejlődött. Az 1880-as évektől megindult a Duna-Tisza közi homokhátság benépesedése. Az elszegényedett nagy számú családot a meglévő, magántulajdonban lévő földterületek már nem tudták ellátni. Embertelen kézi munkával dolgozó, parlagtörő, homokmegkötő emberek özönlöttek a néptelen, művelésből kimaradt területekre. A szegedi, félegyházi, kecskeméti kirajzások Bálint Sándor, Juhász Antal és Für Lajos kutatásai alapján közismertek. Elindult a tanyai művelődés: az oktatás bázisát jelentő iskolák, a lelki összetartozást segítő imaházak és a szórakozva, "alulról", saját kultúrát kifejlesztő olvasókörök létesülése.

A 19-20. sz. fordulóján nem egy alföldi mezőváros tanyavilágában az anyaváros lakosságának harmadrésze kint élt. A lakás és a termelőhely egybeesett. A két világháború között, a Klebersberg-féle tanyai iskolarendszer kiépítése után Vásárhely határában pl. a térképre minden egymás mellé rajzolt másfél km. sugarú körben iskola volt, és Hajdu Géza nyugalmazott megyei könyvtárigazgató kutatásából ismert, hogy több mint 60 tanyai olvasókör működött.

A mezővárosok évente öt alkalommal országos kirakodó vásárokat tartottak, ahol a termelvények hatalmas választékban cseréltek gazdát. Fejlődött a mezőgazdasági termékekre alapuló kézműipar, és a 19. sz. végén a haladást a gyári termékeknek a tanyákon való megjelenése is igazolta. A nép ezek jelentős részét elfogadta és kultúrájába olvasztotta. (Gyári mintás terítő, bádogkanta, falminta-nyomó sablon stb.) Az a társadalmi fejlődés, amelyet a néprajz kivetkezésnek említ, és amely az iparilag fejlett nyugati országokban évszázaddal korábban már végbement, nálunk is elindult és fölgyorsulva, természetes módon végbement volna, ha történelmünk közbe nem szól.

Ezt a folyamatot először az első világháború befolyásolta. Hódmezővásárhelyen mintegy 3000 hősi halottat tartottak számon. Ez azt jelentette, hogy nem volt olyan család, amely valamelyik tagját ne gyászolta volna. Kutatásom szerint, a helyzet Orosházán és Szentesen is hasonló volt. A hagyományos, nagycsaládi kötelék pusztulását, amely egyébként is fölbomlóban volt, a háború és következményei megsürgették. A trianoni békediktátum az ország gazdasági helyzetét súlyosan megtépázta és családok váltak földönfutókká. A vásárhelyi nagyállomáson a Partiumból és Erdélyből menekültek szerelvényét nemcsak metaforikus értelemben állították vakvágányra, akik hónapokig éltek marhavagonokban hajék, munka és elfogadható jövőkép nélkül.

A 19. sz. végi agrárzendülések után a két világháború közötti aratósztrájkok különösen a Tiszántúlon éreztették, hogy a parasztság mind inkább magára maradt. A társadalmi olló tovább nyílt, és nőtt az elszegényedettek tömege, akikkel jóformán csak a népi írók és falukutató szociográfusok foglalkoztak. Illyés Gyula a Puszták népét mutatta meg. Féja Géza a Viharsarok helyzetét ábrázolta. Darvas József a legnagyobb magyar faluról, Orosházáról írt drámai erővel. Kovács Imre, Veres Péter, Szabó Pál, Kárász József, Sinka István és mások hiába kiáltottak, legföljebb mellőzést vagy üldözést kaptak.

A fasizálódó rendszer betetőzése a második világháború volt. Csak Vásárhelyen, a még ki sem hevert korábbi véráldozat után újabb 3000 hősi halott és a holokauszt áldozatai csökkentették a lakosságot. A háborút követően, a földosztás során sok nincstelen reménykedve kezdett el gazdálkodni. Ismét épültek a tanyák és az addig elnyomott rétegek bizakodtak.

1950 sorsfordulót jelentett nemcsak a nemzet, de a tanyavilág életében is. Itt csak két fontos eseményt említünk. Egyik volt az országos területrendezés. A nagyhatárú mezővárosok esetében már a 19. sz. végén természetes társadalmi igények kialakulása során elindultak az ún. elszakadási mozgalmak. Különösen a távoli pusztákon élők arra törekedtek, hogy önálló tanácsi kirendeltségük, temetőjük, postájuk, iskolájuk, templomuk, fölvásároló helyük, vasúti megállójuk legyen, és minden ügyes-bajos dolgukkal ne kelljen napszám kocsizva a városba utazni.

Gregus Máténak, ahogy az agrártörténészek őt nevezik: a "20. századi Tessedik Sámuelnek" a harcával és nem hivatalból erőltetve, így alakult ki pl. Hódmezővásárhely határában Vásárhely-Kutas tanyaközpont, 1950-től Székkutas község. Az 1960-as években "szocialista mintaközséget" kívántak belőle fejleszteni, de a település körülményeit elfelejtették korszerű alapon fölülvizsgálni és rendezni. Máig nincs közművesítve, a csapadék- ill. talajvíz megnyugtatóan elvezetve. A Kárpát-medence legmélyebb pontján fekszik, és minden hóolvadást követően belefullad a rázúduló belvízbe, majd ami a vetésből megmarad, azt az aszály égeti ki. Ez történt 2000 tavaszán és nyarán is.

A területrendezés elszakította a várost a történelmileg kialakult határának nagy részétől. Közigazgatásilag családok váltak külön, és a járások létrehozásával egyik része pl. Vásárhelyre, másik Szentesre, a harmadik Orosházára járt ügyeit intézni. A város területe, és vele az adófizető lakosság csökkent. A település önerőből mind képtelenebb volt fejleszteni, csupán a központilag leszóródott morzsákból tengődhetett.

A másik gond a vendég energiára és alapanyagokra települő, hagyomány nélküli, erőltetett iparosítás, ill. a szövetkezeti mozgalom erőszakos elindítása volt, amely a második, az 1960-ban lezajló birtokelvételekkel tetőzött, és minden parasztból egyforma nincstelen agrármunkást faragott. Az egykori várost támogató, parasztkultúrájukat legjobban őrző gazdaréteget, mint a nép ellenségét kulákká nyilvánították. Gazdasági bűnperekkel, koholt vádakkal gyakran a határ fele börtönökben és rabgazdaságokban sínylődött. Meg kellett őket semmisíteni, mert a parasztság rájuk figyelt; ők voltak egy-egy határrész mintagazdái, akik nem a közös-, hanem a belterjes gazdálkodást sürgették. Ifjú Gregus Mátét - a Németh László Égető Eszter című regényében szereplő Fiamátét - a börtönben agyonverték. Székkutason a rendőrőrsön öreg parasztokat szembe állítottak, és egymás arcát kellett köpködni. Egyikük utána megtébolyodott, a másik fölakasztotta magát. A cél az volt, hogy az alakuló szövetkezetek a "kulák" minden vagyonát készen megkapják, amelyből az új szocialista mezőgazdaság létrejöhet.

Az anyag többi része olvasható:
WEB (HTML) formátumban: tanya.htm (104.0 KB)
Word (DOC) formátumban: tanya.doc (100.0 KB)
Adobe Acrobat (PDF) formátumban: tanya.pdf (155.6 KB)
Az Adobe Acrobat olvasóprogram ingyenesen letölthető az Adobe honlapjáról: Acrobat Reader

Copyright © Szenti Tibor. Minden jog fenntartva!