PARÁZNÁK

DÉL-ALFÖLDI SZEXUÁLIS BŰNPÖRÖK A FEUDALIZMUSBÓL (1723-1843)

BEVEZETŐ

Amikor Schram Ferenc 3 kötetben közzétette a Magyarországi boszorkányperek 1529-1768. című kitűnő munkáját, szembetűnő hasonlóságokat és azonosságokat találtunk a boszorkány- és a szexuális bűnpörök között. Schram köteteinek megjelenésekor már javában gyűjtöttük a dél-alföldi szexuális bűnpöröket, és ekkorra bizonyos áttekintési alapot szereztünk a feudalizmuskori levéltári anyagból. Föltűnt, hogy nem csak az azonos kor, ítélőszékek, egyházi, társadalmi és gazdasági körülmények alakították hasonlatossá a két fajta pörtípust, hanem a kor erkölcsi szemlélete alapján bűnösnek ítélt boszorkányok és paráznák tevékenysége között is sok volt az egyezés. Ebből törvényszerűen adódott, hogy jelen munkánkban, az anyag jellegének megfelelő eltérésekkel, de másolás nélkül kívántuk folytatni Schram feudalizmuskori társadalomrajzát.

Címadásunkban a parázna szó jóval többet fejez ki, mint a mai szóhasználat jelentése, amely a 20. században elsősorban a keresztény vallási kifejezések között ismert. A feudalizmusban széles körben elterjedt hétköznapi fogalom, és jogi terminus volt. A parázna személynek és tevékenysége minősítésének legalább annyi árnyalatbeli megkülönböztetése volt, akár a népi szóhasználatban a lónak. Mást jelentett a meretrix (kurva), a puella publica ("mindenki babája"), és mást a scortatrix (szajha). Volt, aki paráználkodott (stuprum), mások bujálkodtak (fornicatio) vagy szajhálkodtak (scortatio). Cselekedetükkel vérfertőzést (incestus) követtek el, vagy házasságot törtek (adulteria) stb. Címadásunk szereplői, tehát a feudalizmuskori paráznák mindazt a "bűnt" elkövették, amelynek valamilyen szexuális jellege volt. Lehetőleg minél szélesebb társadalmi képet ugyanis úgy rajzolhattunk, hogy a rendelkezésünkre álló levéltári anyagból a periférikusan kapcsolódó bűnpöröket is bemutattuk.

Az eredeti, levéltári forrásanyagunkat a Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhely Városi és Szentes Városi Fióklevéltárában őrzik. Vásárhely esetében a városi bírói, főbírói jegyzőkönyvekből. a Protocollum Judicale (IV. A. 1006. A. 1. és A. 2.) köteteiből az ítéleteket, a hirdetőkönyvekből (Hódmezővásárhely város irataiból. 1001. C. állag, d. 1.) pedig a földesúri, városi, megyei, stb. hatósági rendelkezéseket, tilalmakat gyűjtöttük ki. Szentesről származik a bűnpörök zöme, amelyeket két fondból, a Károlyiak sedes dominalisából, vagyis úriszékének büntetőpereiből (IV. A. 53. fond), és Csongrád vármegye Törvényszékének (sedria) irataiból (IV. A. 21. fond) szöveg-, azaz betűszerinti írással gyűjtöttünk ki.

Miután a vizsgált korban a parázna-bűnpörökből olyan mennyiséget találtunk, hogy azok egy része is köteteket tölt meg, nem gondolhattunk arra, hogy országos gyűjtést végezzünk. Inkább a talált pörök által érintett dél-alföldi területről - a Károlyi család itteni birtokairól és Csongrád vármegyéből - kívántunk elmélyültebb (és nem reprezentatív, hanem 3 a szónak nem pejoratív értelmében 3 "mélyfúrásos") földolgozást adni.

A pörök nagy mennyisége lehetetlenné tette, hogy valamennyit hiánytalanul közöljük, de munkánknak nem is az volt a célja, hogy csupán adattárt vagy szöveggyűjteményt állítsunk össze. Az átvizsgált fondokban talált szexuális vonatkozású bűnpöröknek mintegy a felét - megítélésünk szerint - tudományos szempontból a legfontosabbakat gyűjtöttük ki. A bemutatott pöranyag sem teljes. A kapcsos zárójeles kipontozások jelzik, hogy a szöveg rövidebb, hosszabb részeit kihagytuk. Ezekben az iratokban ugyanis nagyon sok volt az ismétlés, a cselekményt előre nem vivő, jelentéktelen részlet. Nem egy pörben tucatnyi tanút hallgattak ki. Ők az azonos kérdésekre gyakran egyforma válaszokat adtak. Ilyenkor a pör szempontjából legértékesebb tanúvallomást idéztük, a többiek elbeszéléséből csak az eltérő, az addigiakhoz képest újat mondó részleteket. Néhány esetben, a cselekmény szempontjából azonosat nyújtó részleteket csak akkor jegyeztük ki, ha fontos volt a kifejezés, a nyelvi változatosság. Helytakarékossági okokból külön nem jelöltük, ha a pör teljes anyagából egy-két lapot egészében kihagytunk. (Ilyenek voltak pl. a latinul leírt, ill. a gótbetűs német szövegek, amelyek többnyire az ítéletek magyar megfelelőjét tartalmazták; vagy a hatóságok közötti hivatalos levelezés, amely dagályos, bürokratikus nyelvezeten a küldött anyag fölhasználásáról rendelkezett stb.)

A vizsgált pöranyag rendkívül eltérő. A földolgozás során nem lehetett egységes szempontokat érvényesíteni. Gyakran nincs meg a teljes pöranyag. (A levéltárakat az elmúlt évszázadok során szakszerűtlenül költöztették, kilakoltatták, háborús cselekmények, a rossz tárolási körülmények, a felelőtlen és hozzá nem értő kezelő emberek károsították, hivatalból, különböző ideológiák szerint "selejtezték" stb.) Gyakran csak a Protocollum Criminale köteteibe bemásolt pörrészletre, például az ítéletre találtunk, de az előzmény, maga a dobozolt ügyirat hiányzott. A legtöbb esetben a helyzet fordítva volt. A dobozolt anyagban megtaláltuk a pört, de az ítélet lapjai eltűntek. Némelyik pörből következtetni lehet arra, hogy az ítélet ellen fellebbeztek. Ilyenkor a pör egyes részei vagy teljes anyaga elindult a sedria, Királyi Törvényszék, a Hetek Táblája, és az uralkodó felé vezető hosszú vándorútján. Hónapok, esetleg évek múlva érkezett vissza belőle valami. Az ügyiratokból közben elvesztek, visszatartottak. A kihirdetés után elfelejtették bemásolni, vagy nem az eredeti ügyirathoz csatolták, hanem új számra és tárgyra iktatták. Kutató legyen, aki évszázadok múltán, sok folyóméter levéltári anyagban megtalálja az összefüggő részleteket, ha ugyan közben meg nem semmisültek.

A pörök szövege sokat torzult a korabeli másolásokkal. A levéltárak néhány pört több másolatban, több "változatban" is megőriztek. Ezeket bőrkötéses fóliánsok őrzik, míg dobozokba a szálas lapokra írt eredeti anyagot helyezték. Mind a két, vagy több változatot át kell nézni, és a legteljesebbet szabad fölhasználni. Ezt a módszert követtük.

A pörök közlésénél zárójelbe tettük, ha a dobozolt (D) anyagot vettük figyelembe. A vele egy sorba megadott dátum mutatja, hogy a pör melyik törvénykezési időszakhoz tartozik. A D jelzet után lévő szám a törvénykezési időszakon belül található pöranyagok közül a vonatkozó ügyirat száma. Amikor a pört a bekötött jegyzőkönyv-másolatokból ismertettük, a fondszám után a fóliáns száma következik, pl. "a. 1." kötet, és a lapszám(ok). Nem egy esetben mind a dobozolt, mind a bekötött jegyzőkönyveket fölhasználtuk. (Ezt a pör címe után mindkét eredethely megjelölésével tanúsítottuk.) A pörök kisebb részénél ugyanis a két (esetleg több) változatban elég jelentős eltérés lehetséges, de a jobb megértéshez vagy a teljesség kedvéért mindkét változat ismertetésére szükség volt. A pörök zöménél ugyanis a másolat és az eredeti iratok között olyan a különbség, mint egy hímzés vagy szőttes két oldala között: a visszája is nagyon hasonlít a színére, de mégsem azonos vele!

A két évtizedes levéltári gyűjtőmunka során nemcsak a választott témákat rejtő iratfondokat néztük át. Egy kor, vagy átfogó téma ismertetése esetén ez soha sem elégséges! Ha nem is a választott témát érintő módszerességgel, de vizsgáltuk a polgári pöröket, a becsüjegyzőkönyveket, különféle összeírásokat, városi tanácsi jegyzőkönyveket, hirdetőkönyveket, statutumokat stb. A belőlük nyert szemlélet nélkülözhetetlen volt a szexuális bűnpörök földolgozásánál.

Az ítélkezési hierarchiában a falusi, mezővárosi tanács bíráskodása volt a legalacsonyabb rendű. Ezt követte az úriszéki, majd a megyetörvényszéki bíráskodás. Ebből adódna, hogy a klasszikus esetben, ha az elítélt panaszt akart tenni (ha a tortúrát1 túlélte, ill. az ítélet erre módot is adott), az úriszékhez, ill. a sedriához, stb. föllebbezhetett. A vizsgált levéltári anyagunkban egyetlen bűnpört találtunk (a 407/1764. számút), amelyiket mind az úriszék, mind pedig a sedria tárgyalta. De ebben az esetben sem fellebbvitel során, hanem párhuzamosan. Bár a sedria esetében területi átfödések bőven voltak, mégis a vizsgált anyagban a megyetörvényszék és az úriszék működése területileg is elkülönült. Az úriszék a Károlyi család dél-alföldi dominiumaiban történt bűnesetekben ítélkezett, míg a sedria zömmel Csongrád vármegyének a Károlyiak, ill. más földesurak által nem birtokolt területének bűnözését vizsgálta. A föllebbezéseket valamennyi törvénykezés a Királyi Táblához küldte el. Ez csak egyfajta jogi különbséget jelent a megszokott törvénykezéshez képest, de a vizsgált területnek, mint azt a földolgozás során látni fogjuk, sok eltérő társadalmi megnyilvánulása volt, amely egyedi körülményeket hozott létre.

A bemutatott bűnesetek csoportosítása igen nagy gondot okozott. A legtöbb szexuális bűnpör eléggé összetett és a kutatótól függ, hogy melyiket hová sorolja. Természetesen, amikor a csoportokba rendezés történt, igyekeztünk a pörök legmarkánsabb tulajdonságait előnybe részesíteni, de nem állíthatjuk, hogy ez hibátlanul sikerült. A szubjektivitás kiküszöbölése alapvető szempontunk volt, de - csupán egyetlen példát említve -, a nős gazda és a szabad személy szexuális bűnpörében eléggé nehéz dönteni, hogy a közösülésük házasságtörés vagy egyszerű paráználkodás volt-e, hiszen a férfi részéről az előbbi, a nő esetében az utóbbi az igaz. Ha a nő történetesen a gazda nevelt lánya, vagy távoli rokona volt, a kor ítélete alapján incestust követett el; ha szeretkezés közben sodomáskodott is vele, a pört a perverziók közé kellett volna sorolnunk. Végül is, vállalnunk kell azt az esetleges vádat, hogy csoportosításunk egyéni jellegű, mert az elvégzett rendezési próba során a fölkért szakemberek is hasonló helyzetbe kerültek.

A csoportosításnál szembetűnő, hogy a szexuális bűnpörök között nemi vonatkozású káromkodás, kegyetlenkedés, emberölés, magzatgyilkosság, népi orvoslás, tehát első látásra nem a tárgykörbe tartozó pörök is helyet kaptak. Nem véletlen! Egyenes út vitt a durva, szexuális jellegű káromkodástól a paráználkodásig, vagy annak egyik következményéig, a megszületett gyermek elpusztításáig. Ezeket nem szabad kiragadva vizsgálni, mert az adott korban az egyének életében szorosan összefüggtek.

Az egyes pörök címét magunk adtuk. A pör lényegét néhány szóban, mondatban igyekeztünk összefoglalni. Akaratlanul is egyfajta középkorias, "boccaccios" címek születtek, s ez sem véletlen. Maguk a történetek őrizték meg a középkorias színezetet és hangulatot, a gyakran trufákra, ízes szókimondó legendákra emlékeztető hangvételt. Ezek a pörök tulajdonképpen tragikomikus esetek. Az olvasó hangulatát, érzelmét az egyik végletből a másikba dobálják. A fölháborodás, az ellenszenv, a bosszúvágy éppúgy tüzel bennünk, mint az együttérzés és a sajnálat; de a legdrámaibb történet közepén is azon kapjuk magunkat, hogy képtelenek vagyunk a helyzet komolyságához méltónak maradni, és harsány nevetésbe törünk ki, holott a történet egészén sírnunk kellene. Nem költőies megfogalmazás ez a jellemzésünk, hanem az egykori életszülte döbbenetes ellentmondások sorából, tehát a reális körülményekből fakadt összeütközés.

A pöröket olvasva, senki se keresse az igazságot! Elavult törvények, népi szokásjog, szubjektív megítélés, ritkán merész kitörés a kor dogmáiból, tarkán keverednek bennük. Mindig a kettősséget kell látnunk, mert ez a kor és ezen belül is a szexuális bűnök számtalan ellentmondást hordoztak. Ahogy minden esetben a 150-250 évvel ezelőtti bíróság sem volt képes kideríteni az igazságot, erre mi sem vállalkoztunk, mert nem késői "igazságszolgáltatás" volt a föladatunk.

Pontosan azt sem lehet megítélni, hogy a pörök mennyire voltak tényszerűek, kinek mennyire hihetünk? Nagyon sok a sablon. A bűnözők közül, egyéni lelki alkatának megfelelően, van aki a bűnét azonnal bevallja, mások makacsul tagadnak, vagy szembesítés, illetve a 18. század első felében hóhér kínzatása alatt vallanak. Nem lehet eldönteni, hogy a vallomás kierőszakolt vagy őszinte, pedig a jegyzőkönyv bizonyítja, hogy itt "önkéntes", azaz "szabad vallomás" következik. Nem egy vádlott ellentmondásosan vallott, és többféleképpen beszélte el a történetet. Ismét mások egymásra hárították a bűn elkövetését.

Olykor világosan kitűnik, hogy a kérdező adta a vádlott szájába a hallani akart vallomást, máskor a vallomástevő szándékosan terelte el magáról a gyanút, mellé beszélt, vagy konokul hazudott. Gyakori a tudatlanságból eredő vagy a fiskálisa által sugallt, tudatos félrevezetés is, főleg a liberalizálódó 19. században, a reformkorban. A vallomások között egyetlen egy sem akadt, amelyiket tájnyelven írták volna le, pedig a jegyzőnek kötelessége volt pontosan azt és úgy írni, ahogy elhangzott. A vizsgált földrajzi terület több, jól elkülöníthető, szép magyar tájnyelvet őriz, mint az "ö"-zőt, "i"-zőt vagy "("-zőt, ill ezek keveredését. A tanúk és vádlottak zömében irodalmi nyelven, olykor fiskálisnak is dicséretes, kacifántos mondatokkal, szóvirágokkal tűzdelve vallottak, ahogy a nép sohasem beszélt. Bennük ritka a tájnyelvi szóhasználat. Máskor a feleleteken átsüt a naivitás, a bűnét törékenyen takargató, egyszerű beszédstílusból az őszinteség. A vallomások hitelét tehát kétkedéssel kell fogadnunk. Itt kell azonban azt megjegyeznünk, hogy a boszorkánypörök "látomásos" vallomásainál sokkal nagyobb a realitásuk!

Közhely az, hogy a korát senki sem tagadhatja meg. Ha a vallomástevők hazudtak is, vagy egyes bírók túlszínezett történetet akartak hallani, fantáziájukban azok a helyzetek, cselekedetek jelenhettek meg, amelyeket valakitől hallottak, korábban átéltek, amelyeket a korszak kitermelt. Az egész feudalizmus kori pöranyagot talán úgy érdemes tekintenünk, mint e kor szellemi termékét, amelyet a társadalom különböző rétegei: fel- és alpörösök, szakértők, fiskálisok, seborvosok, bírák és parasztok együttesen hoztak létre, ezért nagyon is jellemzőnek tatjuk őket.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek a bűnesetek - a mai szóhasználattal élve - krimik. (Egyébként az egykori jegyzőkönyvek neve is ez volt: protocollum criminale.) Méghozzá megtörtént esetek. A nyomozati anyag tele van érdekes és izgalmas történetekkel, vallomásokkal, bizonyításokkal, félrevezetésekkel, hazugságokkal.

A pörök leírásánál az eredeti szöveget megkülönböztettük. (Néhány esetben az egykori írnok minden bekezdésnél idézőjelet rakott, de ez a régi jelzés értelemszerűen elválik a mi kiemeléseinktől.) A saját szövegünkben a személy- és helynevek leírását eredeti írásmóddal, de idézőjel nélkül végeztük. Ugyancsak kivételnek számít a "cir" rövidítés, és a különböző vallások nevének leírása. (Pl.: református helyett: "Reformata" - ez utóbbi fogalom ma egészen mást jelent.)

A pöranyag földolgozása során, a hivatkozásoknál nem ismételtük a pör teljes levéltári származási helyét, fondszámát, csupán a pör általunk adott sorszámát, törve a pör évszámával. (Pl.: 371/1769.)

A pörök sokrétűsége ösztönözte, hogy a talált levéltári anyagot minél több szempont szerint vizsgáljuk. A bemutatott feudalizmuskori szexuális pöranyag földolgozása két nagy megközelítési lehetőséget kínált. Egyik volt a kultúra (ezen belül az erkölcs) szempontjából történő analízis, amelyhez a pszichológia, szociográfia, a történelem és a folklór, különösen a népi gyógyszerhasználat és a népi gyógyítás, a ráolvasás, megrontás, szerelmi varázslás tanulmányozása; tehát a társadalomtudományok kínáltak segítséget. A másik lehetőséget a természettudományok nyújtották, mindenek előtt az orvostudomány egyes ágai: pszichiátria, különösen az ösztönös cselekedetek forrásának föltárása; az alkoholizálás, az orvosi, kirurgusi tevékenység, a "Visum repertum"-ok2 elemzése; a durva beavatkozások mint a magzatűzések, kriminális abortuszok, újszülött- és csecsemőgyilkosságok vizsgálata.

Ebből a földolgozási módszerből következik, hogy egy-egy pört több alkalommal, néha szinte fejezetenként említünk. A megszokott formától eltérően, a pörökben talált egyes jelenségeket is gyakran más-más (nem egyszer szinte ellenkező) elmélet bizonyítására használtuk föl. Ezért munkánkban gyakori volt az átfedés. Kikerülhetetlen volt ez, hiszen nem egyszer eltérő megközelítésben, ugyanazon mondatokra kellett visszatérnünk, mert bennük szükséges volt a különböző jelenségeket magyarázni; vagy a vizsgált jelenségnek többféle magyarázata van. E mögött senki se keressen ellentmondást, szakmai fogyatékosságot, tudománytalan álláspontot. A pörök ugyanis mélyebben akkor ismerhetők meg, ha mind alaposabban körbejárjuk, és fölvázoljuk a bennük rejlő valamennyi lehetőséget, ill. az összefüggéseket.

Mivel igen sok kérdésre kerestük a választ, munkánk nem tekinthető egyetlen szaktudomány termésének. Elsődleges célunk az életmódkutatás volt. Föladatnak tartottuk, hogy az ország területéhez képest kis gazdasági- és földrajzi tájegység; hazánk 1100 éves történelméhez képest rövid korszak népességének életmódjába minél mélyebb betekintést nyújthassunk.

Hódmezővásárhely, 1985.

Az anyag többi része olvasható:
Magyar Elektronikus Könyvtár

Copyright © Szenti Tibor. Minden jog fenntartva!