HUNYADI JÁNOS VÁSÁRHELYI KAPCSOLATA

A feudalizmus korában azt a területet, amelyen a középkori Hód1 és Vásárhely2 falvak fölépültek, legnagyobb földesura, Hunyadi János (1385-1456) birtokolta. A vásárhelyi nép lelkében és a vele kapcsolatos legendáiban máig nagy hősünkként tiszteljük. Az erdélyi vajda akkor példa nélkül álló történelmi előrelátása, veszélyérzete, hadászati fölkészültsége, győzelmei és személyes hősiessége kiemelte kortársai közül.

A 14. század elején Kis-Ázsiában létrejött török fejedelemség, majd állam az iszlámhit fegyverrel történő terjesztését "szent" feladatának tűzte ki. 1453. május 29-én az alig 21 éves uralkodó, II. Mehmed bevette Konstantinápolyt, fölvette a "Hódító" melléknevet, és az ősi települést Isztambul néven fővárossá tette. Hódítása során ettől kezdve gyors sikereket ért el mind az ázsiai, mind az európai területeken.

Hód és Vásárhely a Hód-tó partján terjeszkedő, a térségben lévő másik tizennégy helységgel együtt, az akkori terepviszonyok szerint meglehetősen elzárt, Szeged felől gyakran csak vízi úton megközelíthető falvak voltak. A terület fölötti jogviszony gyakran tisztázatlan volt. Ennek köszönhető, hogy az egyébként gazdagon termő birtokért egyszerre több nemesi család is pereskedett. Az 1430-1440-es években a vázolt falvas területre Tamási székely főispán, a Héderváriak, a Szekcsei Herczegek és Hunyadi János is jogot formált.

A Vásárhely környéki birtokaiért Hunyadinak ezt követően is folyamatosan pörlekedni kellett. A jogvitában Lőrincz nádor és a Herczeg család volt érdekelt. Utóbbiaknak a vásárhelyi birtokokról Gábor diák királyi adománylevelet hamisított. 1446-ban Hunyadi a maga, László és Mátyás fia nevében "...óvást tett Vásárhely és tartozékai elidegenítése ellen [...] kinek e javak egy idő óta sajátját képezték, ténylegesen birtokában is voltak...".3

Hunyadi János 1448-ban Pesten, az "ország nagyjai" előtt elpanaszolta: "...a kérdéses fekvőségünket még Zsigmond kegyéből kapta és bírja teljes joggal...".4 Március 3-án elrendelték, hogy Hunyadi János kormányzót és fiait a hód-vásárhelyi uradalomba "visszaigtassák".5

Hunyadit, aki a kormánytól egy darabig visszavonult, a hód-vásárhelyi uradalom birtoklásától "elütötték", és az 1455. április 24-én a két Bothos-lány és férjeik birtokába került.6 1456. május 12-én V. László király Hunyadi Jánosnak visszaadta hód-vásárhelyi birtokát.7

Az 1445-ös a szerencsétlen várnai csata után Hunyadira bízták az ország kormányzóságát, és megkapta a Hód-Vásárhely körüli nagy kiterjedésű területet. Blazovich László újabb kutatási eredményei alapján 1446-ban a két legfejlettebb, területileg is összeolvadó község, Hód és Vásárhely Hunyadi János kormányzósága idején megkapta az oppidum, vagyis mezővárosi rangot.8 Megindult a fejlődése.

Jellemző, hogy az ugyancsak ebben a térségben lévő Csomorkány településnek, az 1990-es években Béres Mária régész által végzett templomföltárása során több olyan 15. századi női sírt találtak, amelyekben már helyben öntött, ún. párizsi csat és import velencei vert-csipke maradványai voltak.9 A fémszálas szalagokkal átszőtt pártaöv egy fiatal lány gyöngyös pártás csontvázán nyugodott. Más sírokból is több ilyen dísz került elő. Ez a különleges ruhadarab Marzo Ferrara Minerva győzelmi ünnepsége c. festményéről ismert.

Költői a kérdés, ezek a drága viseleti darabok hogyan kerülhettek ide, erre a távoli vidékre? Úgy, hogy a göbölyterelő utakon a terület által nevelt és keresett szarvasmarhát biológiai értékcsökkenés nélkül, lábon tudták Velencébe elhajtani, és olyan jól megfizették, hogy azért még az otthonmaradt nőknek ékszer értékű holmira is tellett. Csomorkány ekkor még falu, de a Hunyadiak korában kezdte el fejlődését: 1450 és 1470 között épült föl a támpilléres, egyhajós csarnoktemplom.10

A bejárat felöli, keleti falszakasz belső része alól román, fölül a gótikus ablakrésszel. Utóbbi Hunyadi-korabeli (A szerző felvétele)

A Hunyadiak birtokában nem sokáig maradt a mezőváros és környéke, de vásártartó jogát már nem vehették el. Szeremlei Császár Sámuelt, Vásárhely egyik kiváló, tudományos akadémiai tag történetíróját idézzük: Hunyadi "...több ízben s huzamosabb ideig tartózkodott Szegeden, így hód-vásárhelyi uradalmában való újra beiktatása idején is, amikor fondor ellenségeinek, a Cilleieknek, megtöréséhez nyíltan készült, s az ország védelmére és a nándorfehérvári csata megvívására itt az Alföld szívében, hol ez időben már sűrű volt a népesség s a magyarság zöme lakott, gyűjtötte és szerelte hadseregét."11

A Vásárhelyen megőrzött paraszti folklór szerint a mai Serház tér magaslatán állt a Hunyadiak kastélya, amelyben kisebbik fia, Mátyás király is megfordult.12

A keleti falrész külső része a támfalmaradvánnyal (A szerző felvétele)

Vásárhelyen ekkor még nincs olyan hivatal vagy személy, aki a Hunyadiak itteni tartózkodásának krónikáját megírta volna. Az is lehetséges, hogy abban az időben, amikor a török alóli fölszabadító háborúk során a Thökölyvel szövetségben lévő krimi tatárok 1693-ban betörtek és fölégették városunk iratait - benne egész középkori történelmünket -, a Hunyadi-kor helyi forrásanyaga is elhamvadt.13

Szerencsére jóval több Hunyadi-dokumentum maradt a szomszédos Szegedről. Szeged monográfiájában olvashatjuk: "A vár - s ezen belül a palota és a vártemplom - utolsó gótikus emlékei Hunyadi János nevéhez és a Szilágyi család tagjaihoz fűzhetők."14 Petrovics István megjegyezte: "Hunyadi - már mint kormányzó - katonai szervezkedései közepette ezután is többször megfordult Szegeden, így 1446. augusztus 23. és 30. között, 1447 augusztusában, 1448 tavaszán."15

Ebből a korból való V. László királynak Hunyadi Jánosról szóló írásbeli értékelése. A latin szöveg magyar fordításából rövid részletet idézünk: "Gondolóra vévén őszintén kedvelt hívünket, a tekintetes és nagyságos Hunyadi Jánosnak [...] dicséretes hűségét, nagyszerű vitézségét, sok rendbeli és hősies szolgálatait, aki nemcsak tökéletes hűségével tűnt ki mások felett, hanem hathatós vitézségével egész a mi korunkig nagylelkű fenntartója és oszlopa volt királyi trónunknak és méltóságunknak s ennek az országnak."16

1455-ben Európa előtt világossá vált, hogy a török hódítás már Nyugatot is veszélyezteti. Ez a "művelt" Nyugat azonban már akkor sem volt hajlandó mozgolódni, amikor az oszmán sereg a Balkán után a Kárpát-medencét fenyegette. Hunyadinak külföldről egyetlen igazi segítőtársa volt, III. Calixtus pápa, aki keresztes hadjáratot hirdetett. Hunyadi 1455 májusában Győrből Szegedre érkezett, és kiterjedt birtokán kezdte a felkelőket szervezni. Saját költségén tízezer embert szerelt föl. Kapisztrán János ferences szerzetes a pápa szolgálatában, szeptemberben még eretnektérítésre érkezett Szegedre, de ekkor már Hunyadi Brassóban járt, ezért nem találkoztak.17

A tél nem kedvezett az akkori hadműveleteknek. 1456. január második felében Kapisztrán János ismét megjelent. Teke Zsuzsa szerint április második felében Budáról jött a déli megyékbe. Elsősorban Szegedre érkezett, ahol az itt megtelepedett ferencesek segítették. A pap és tanácsadó környezete már jól érzékelte, hogy az eretneküldözésnél fontosabb egyházi és világi föladata lesz.

A Hunyadi-birtokon megindult a keresztes felkelők toborzása. Ismét a Vásárhelyen hallott népi szájhagyományra tudunk támaszkodni. Eszerint a már sűrűn lakott területen éppen aratásban voltak őseink, amikor a hívogató keresztes zászló ide is megérkezett.18 A népesség évi kenyere volt a tét. A jobbágyok mégis az addig aratásra használt kaszát kiegyenesítették, a betakarítást az asszonyokra, öregekre hagyták, és a toborzó után indultak.

Kizártnak tartjuk, hogy olyan, Hunyadi birtokába tartozó mezővárosból, amely a Dél-Tiszántúl legnépesebb települése volt, ne vettek volna részt a fölkelésben. Ha nem önként tették, a földesúr elrendelésére kellett volna, de hisszük, hogy Kapisztrán gyújtó szavai, a személyiségéből sugárzó erő, vagy a haza hívó jele egyedül is elegendőnek bizonyult.

Teke Zsuzsa szerint is a keresztes fölkelők "...parasztok, kézművesek, szegény emberek, falusi papok, deákok..." voltak, ahogy a ferencesek jellemezték őket.19 Miért mentek eleink Hunyadi és Kapisztrán hívására a török ellen?

"A kor parasztsága a hazán egyelőre még csak saját portáját, saját faluját értette, és a haza veszedelme számára csak akkor tudatosult, ha saját házát, családját látta végveszélyben. Ezért volt a Délvidéken nagyobb foganatja Kapisztrán prédikációinak, mert itt a felkelők nemcsak a keresztény vallásért, de saját falujukért is vállalták a harcot" - fogalmazta Teke Zsuzsa.20 Az bizonyos, és erre rendkívül büszkék vagyunk, hogy a paraszti öntudat - amely a földet anyaföldként, sőt a még mindig emlegetett pogány kori Földanyaként tisztelte, a nagycsaládi élettel együtt - ekkor szilárdult meg és vált öntudatos hazaszeretetté.

Antonius de Bonfinis, Mátyás király krónikása írta: "A sereg ezúttal is Szegeden gyűlt össze, és itt tartózkodott június 9. és 12. között Hunyadi is. Innen indult Nándorfehérvár alá 1456. júniusának közepén. Az ütközet zaja - így beszélik - Szegedig elhallatszott."21

Teke Zsuzsa szerint "Kapisztrán hívására július 7-14. között mintegy 18 ezer keresztes gyűlt össze Szalánkeménnél. Folyvást özönlöttek, »oly vígan, örvendezve és oly tüzes lélekkel jöttek, mintha lakodalomba sietnének.« Eközben már javában folyt a vár ostroma."22

II. "Hódító" Mehmed kb. 70-100 ezer fős ostromló serege23 a kor legjobban fölszerelt katonasága volt, kiváló ágyukkal, puskákkal, tengeri ütközetekhez is alkalmas flottával és lovassággal. A július 21-ről 22-re áthúzódó nagy csatát Thuróczy a fegyvert fogott és hősiesen harcoló parasztságunk szempontjából így írta le: a szultánt, "...ki maga akart uralkodni az egész földkerekségen, paraszti kéz verte le, járatosabb a kapa, mint a fegyver forgatásban".24 Teke Zsuzsa meg is jegyezte, hogy a hadjárat rövid mérlegének megvonásában Thuróczy "...joggal domborította ki a felkelők szerepét."25

Természetesen jól tudjuk, hogy Nándorfehérvárnál a jó katona a jó vezérrel találkozott, így arathattak közös diadalt. Aeneas Silvius, a kortárs így jellemezte a kormányzót: "Hunyadi János erdélyi vajda nem származott nagy nemzetségből, de nagy volt lelkében, bölcs volt tanácsában. Albert király halála után őt tartották az egyetlennek, aki megmentheti Magyarországot a török pusztításaitól. Ő tanította meg a magyarokat, hogyan lehet arcvonalban megtörni és legyőzni a törököket."26

Hódmezővásárhely népe máig sem felejtette el a nándorfehérvári hősöket. A rendszerváltás után Für Lajos történész, mint hadügyminiszter városunkba látogatott, és kérésünkre harangot ajándékozott a lövészdandárnak. Nemcsak a keresztény világban minden délben megkonduló harangok, de a vásárhelyi laktanya kapujában fölállított, az őr által szintén delente meghúzott kis harang szavával is üdvözlik jobbágyőseinket, akik győztesen tértek haza, a ferences szerzetest és a földesúr-hadvezért. Elődeink igazán megismerték, mit jelent a haza; mit tartalmaz békében élni és fölnevelni családjukat, hiszen vezérük 70 évre vetette vissza az oszmántörök-terjeszkedést.

Hunyadi Jánosról városunk utcát nevezett el, de ez kevés. Az ő emlékének bronzba öntése még várat magára. A tervek szerint a városháza Nándorfehérvár felé tekintő végénél, ahol egykor a Hód-tó vize hullámzott, a tóra való emlékezésként tavas medencével szökőkutat építenek, és az árvízvédelmi kőfal fölött magasodó posztamensre Hunyadi János lovasszobrát állítják, amely emlékeztetőül úgy tükröződik majd a vízben, ahogy egykor élő alakját szélcsöndes időben a Duna vértől pirosló felszíne láthatta.

1 Először Houd néven 1231-ből említve SZEREMLEI Sámuel: Hód-Mező-Vásárhely története. 2. köt. Hódmezővásárhely, 1901. 350. (A továbbiakban SZEREMLEI 1901.)

2 Először Visarahelly néven 1266-ban említve. SZEREMLEI 1901. 448.

8 BLAZOVICH László: A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban = Dél-alföldi évszázadok. 9. kötet. Szeged, 1996. 136. ("Amint az a Szekcsői Hercegek 1446-ban kelt okleveléből kitűnik, Hód-Vásárhely itt jelenik meg először oppidumként."); Hódmezővásárhely történeti kronológiája (a továbbiakban Htkr.). Összeáll. SZABÓ Gábor, BORUS Gábor, KŐSZEGFALVI Ferenc. Szeged, 2003. 23. (1446. aug. 1.)

9 BÉRES Mária: A XIV-XVI. századi csomorkányi viseletek rekonstrukciója = Múzeumi kutatások Csongrád megyében. Előadás-gyűjtemény. Szeged, 1992. 33-46. (A 16. sz. sír leírása a 34-35. oldalon)

10 Htkr. 25. Csomorkány későbbi urai igen mostohán kezelték a település rangját, mivel 1535. december 21-én is még falunak nevezték, és csak 1536. március 4-én említik oppidumnak. Uo. 32.; Béres Mária szíves szóbeli közléséből ismerjük, hogy a Pálóczy-Horváth Andrással közösen készített OTKA-jelentésben található az az adata, hogy a váci vámnapló szerint 1563-1564-ben Csomorkányról 555, míg Hód-Vásárhelyről csak 204 db marhát vittek el. Csomorkány virágkora az 1560-as években teljesedett ki.

12 SZENTI Tibor: Parasztvallomások. Budapest, 1985. 33.

13 SZEREMLEI Sámuel: Hód-Mező-Vásárhely története. 3. köt. 1907. 185.; "Valamint a lakóházak teljesen kifosztattak, úgy a városházánál és az egyháznál sem maradt meg semmi érték és semmi ingóság. Megsemmisült minden irat és minden felszerelés..."

14 PETROVICS István: Az egységesülés útján, 1242-kb. 1440 = Szeged története. 1. köt. Szerk. KRISTÓ Gyula. Szeged, 1983. 367. (A 429. oldalon így ismétli: "A vár külső képe Hunyadi János idejéhez köthető, gótikus jellegű továbbépítések után [...] már kevéssé változott.")

18 Még Szent István korában is elképzelhetetlen a véres kardnak, mint hadba hívó jelnek a körülhordozása, amelyet a történészek is cáfolnak. A kard sima felületéről lecsúszott, száradása után gyorsan lepörgött volna a vér. Helyette zászlót mártottak vérbe, amelynek szövete beitta és rozsdafoltra emlékeztető árnyalatával hosszú ideig megtartotta a vasban gazdag vörösvértest színét.

19 TEKE Zsuzsa: Hunyadi János és kora. Budapest, 1980. 208-209.