ELPUSZTULT TANYÁK

Minden emberi alkotás pusztul, átalakul, ahogy a természet hat rá. Fokozottan így van ez akkor, ha a tönkre tételt maga az ember segíti elő és sietteti Az egész világot megrendítette az afgán thalibok által végrehajtott Buddha-emlékek megsemmisítése, majd 2001. szept. 11-én a New Yorkot ért terrortámadás. Korábban szót emeltünk az erdélyi falurombolás ellen, pedig az szerencsére nem sikerült úgy, mint a magyar tanyapusztítás. Különös, hogy ez utóbbi a "művelt emberiséget" nem rázta meg, nem volt nemzetközi tiltakozás és nincs megtorlás.

A második világháborút követően, amikor megtörtént a földosztás, évszázados földéhséget csillapítottak. Nagyon sok nincstelen család jutott kis birtokhoz, amelyből megélhetését kívánta biztosítani. A kapott telkeken lelkesülten fogtak hozzá hajlékot építeni. Akkor még úgy tetszett, hogy a hagyományos parasztélet fönntartható. Kézi eszközökkel, vályogból falat rakva, egész családok szorgoskodtak a tanyaépítésen.

1950-ben betiltották a tanyák létesítését, a meglévőket csak javítani lehetett. Kiterjedten ebben az évben indult meg a szövetkezetekbe való tömörítés első szakasza. Ugyancsak ekkor jelölték ki a tanyaközpontokat is. Ezekben olcsó telkeken kezdeti támogatást élvezve, falucsírák bontakoztak ki. Az itt fölépült házakba azok költöztek, akiknek korábban kis, szegényes tanyájuk volt, amelyet a közös művelés érdekében azonnal elbontottak és beszántottak.

A módos, középbirtokos tanyákra egyelőre szüksége volt a szocialista agrárszektornak. Ezek jókora lakóházzal, állattartó istállókkal, ólakkal, színekkel és tárolókkal, legalább 40-100 kat. hold termőfölddel, kellő számú igavonó állattal és szerszámokkal; mindazzal rendelkeztek, amely az alakuló szövetkezetek számára nélkülözhetetlen volt. Kérdés, hogyan jussanak hozzá díjtalanul?

Ezek a középparasztok egy-egy határrész, dűlő, tanyasor meghatározó személyiségei voltak. Többnyire a külterjesből a belterjes gazdálkodásra való áttérés két világháború közötti, kezdeti szakaszában éltek. Fiaikat taníttatták, és közülük legalább az egyiket visszahívták gazdálkodni. Tanyai olvasókörökben, az ezüst- és aranykalászos gazdatanfolyamokon művelték magukat. Közülük nem egy Hollandiában, Dániában járt és tanulta az ottani családi gazdálkodást. Őket figyelte a többi kisparaszt, és igyekeztek utánozni, hogy lépést tudjanak velük tartani.

Az anyag többi része olvasható:
WEB (HTML) formátumban: elpta.htm (83.9 KB)
Word (DOC) formátumban: elpta.doc (70.0 KB)
Adobe Acrobat (PDF) formátumban: elpta.pdf (136.4 KB)
Az Adobe Acrobat olvasóprogram ingyenesen letölthető az Adobe honlapjáról: Acrobat Reader

Copyright © Szenti Tibor. Minden jog fenntartva!