MIT JELENTENEK NEKEM A KITÜNTETÉSEIM?

 

Hiszem, hogy a jó Isten mindig a tenyerén hordozott. Túl a 70 évemen, elég sok megpróbáltatásban volt részem, mégsem panaszkodhatom. Amikor családommal együtt a legmélyebb ponton voltam, fölkarolt az Isten. Kilendített bánatunkból, anyagi vergődésünkből, elnyomottságunkból. Figyelmét azzal is tanúsította, hogy életem során igen sok állami, országos szakmai, és helyi kitüntetést kaptam.

Sohasem kuncsorogtam, hogy engem bármivel is díjazzanak. Egyik között sem teszek különbséget. Az elismeréseket jeles emberekből álló kuratóriumok szavazták meg. Mégis, ha választanom kellene, számomra talán a két díszpolgári kitüntetés volt a legkedvesebb, amelyet a szülőföldtől kaptam. 2007-ben Hódmezővásárhelytől, majd 2012-ben utánam nyúlt a vásárhelyi Puszta, és az 1950-es, országos területrendezés során, az anyavárostól elszakított, immár önálló Székkutas község emelt megbecsült polgárai közé. Számomra ez azt jelentette, hogy a nagyhatárú szülőföld kétszer is elismert. Végtelenül hálás vagyok, és azon ritka emberek közé tartozom, aki ezt megélhette.

Valójában az a föld volt nevelőm, amelyből megszülethettem, növekedhettem, és amelyben mély gyökeret ereszthettem. Ez a táj csodálatos hazám nagyszerű vidéke. A kettő bennem elválaszthatatlan. Ahol a szülőhelyem, az a hazám, és ahol a hazám, ott a szülőföldem. Együtt a kettő az én Anyám.

2007-ben két japános versben így foglaltam össze:

 

(Holler László rajza)

 

„Hazám,                                          „Anyám,

Te vagy                                           Te vagy

Anyám.”                                          Hazám!”

 

Válaszomat rövidre fogva, mindazok a díjak, amelyeket a hazámtól és a szülőhelyemtől kaptam, az édes Anyám jutalmai voltak. Minden halandó ember számára halhatatlan Anyja a legszentebb!

 

Hódmezővásárhely, 2012. március 23.

₪

Szüleim száz éves születési évfordulójára

 

ANYÁM

Anyám száz éve

született. Bennem él a

lelke és vére.

 

 

(1912. jún. 25 – 2000. nov. 15.)

 

APÁM

Bennem az Apám

szelleme fejlődött tovább.

S kitárta hazám.

 

 

            (1912. márc. 24. – 1971. nov. 29.)

 

SZÜLEIM

Testük már romlott,

a lelkük tovább szárnyal,

családunk bomlott.

 

 

 

(2012. március 27.)