HÓDMEZŐVÁSÁRHELY EGÉSZSÉGÜGYE

Az első világháború nemcsak az ország sorsát, hanem a vásárhelyi egészségügy jövőjét is befolyásolta. Utóbbit nem negatív módon, ahogy ez a háború miatt várható lenne. Dr. Háhn Dávid nyugalmazott tiszti főorvos 1880. jan. 8-tól 1918. június végéig állt a város szolgálatában, majd ez év szeptember 23-án elhunyt.[1] A megüresedett állásra dr. Szappanos Mihály kerületi orvost, társadalombiztosító főorvost nevezték ki.[2] Júliusban egyszerre jelent meg az Albániából hazatért katonák által behurcolt malária, illetve. a spanyolnátha, az influenza vírus addig ismeretlen és pusztító típusa. Október és november hónapban a legtöbb áldozatot szedte, és 1919. januárjában szűnt meg végleg. Közvetlenül a vírusinfekcióban 30, szövődményében 259 fő halt meg.[3] 1917-ben Kovács Józsefné Zimmermann Anna vásárhelyi lakos jótékonyságból a kórházban "Kovács"-betegszobát alakított ki, amelynek felszerelését, jó karban tartását biztosította; illetve az e kórteremben, vagy a kórház más osztályain ápolt rászorulók segélyezéséről alapítványában rendelkezett.[4]

Közel két év kellett ahhoz, hogy az orvoslétszám és a kórház gyógyító állománya rendeződjön, majd gyarapodjon. A fejlesztés időszakának kezdetén a kórházban 10 orvos dolgozott. Dr. Ördögh Béla főigazgató-főorvos így fogalmazott: "Az első világháború után az egészségügyi kultúra a város lakossága körében olyan mértékben fejlődött, hogy a kórház igazgatója, dr. Genersich Antal új osztályok felállítását harcolhatta ki."[5]

1920-ban a belosztály vezetőjének, dr. Stranz Gyulának a távozásával dr. Wirth Márton lett a főorvos.[7]

A közgyűlés már 1921-ben így rendelkezett: "Az »Erzsébet« közkórháznál 50 ággyal bőr és nemi betegek részére külön osztályt létesítünk és e létesítendő osztályhoz egy osztályos főorvosi állást rendszeresítünk…"[8] 1922-ben dr. Szentkirályi Zsigmond vezetésével a bőr- és nemi beteg osztályt, illetve dr. Ormos Pál irányításával kórbonctani és laboratóriumi osztályt indítottak. A szemészet új vezető főorvosa dr. Pásztor Imre. A kórháznak ekkor 10 orvosa volt. A sebészet 60, a belgyógyászat 60, a bőr- és nemi beteg 30, a szemészet 50, a fertőző 20, az elme 20 ágyas; a kórház összesen 240 ágyas volt. A szülészeti-nőgyógyászati betegeket a sebészeten helyezték el, míg az elme és a fertőző betegek a belgyógyászathoz tartoztak.

Az Amerikai Vöröskereszt az Anya- és Csecsemőgondozó Intézet céljaira városunktól megkapta a "Szarvas" vendéglő épületének a bejárattól jobbra eső földszinti részét, és 120.000 K. költséggel átalakíttatta. A szervezetet hazákban az Országos Stefánia Szövetség vette át, és városunkban 1926-ban kezdte meg a működését.[9] (A város 1925-ben az egykori Szarvas vendéglő főépületének üresen maradt földszinti részét átengedte a Tüdőbeteg Rendelő ingyenes működtetéséhez.[10])

A kórházi személyzet már ezekben az években is a legrosszabbul fizetett alkalmazotti réteg volt. 1923-ban az ápolók és a szolgaszemélyzet bérét a következő indoklással emelték meg: "…tekintettel arra, hogy a kórházi alkalmazottak szegénységük és ruhátlanságuk miatt szolgálatukat ellátni nem képesek, s így kénytelenek lettek volna szolgálatuktól megválni…"[11] Az is elgondolkodtató, hogy az orvosok mennyi feladatot láttak el. Dr. Ormos Pál esetében a következőket írták elő: "…a boncoló főorvos feladatköre: boncol, róla jkv-t vezet, vezeti a labort, elvégzi a labor vizsgálatokat, gyógykezeli a fertőző osztály betegeit, ellátja a járványkórház vezetését, a közegészségügy által elrendelt élelmiszer bakteriológiai és vegyi vizsgálatokat elvégzi."[12] (Esetében még ehhez társult a röntgen vezetése!)

A város a Szanatóriumi Egyesület részére, a (Kútvölgyön lévő) tüdőbeteg pavilon emeletének fölépítéséhez szükséges 200 ezer db. kisméretű tégla, és 10 ezer db. tetőcserép díjmentes felhasználását engedélyezte, de teljesíteni nem tudta, viszont 1926-tól 5 naptári éven át, évi 1000 aranykorona segélyt adtak hozzá. Ugyanakkor 1924-ben, a rendes évi segélyen kívül, 30 millió K-t biztosítottak az építkezésre.[13]

1926-tól 10 igen tevékeny esztendő következett a város egészségügyében, kiemelten a kórház történetében. Följegyezték, hogy "…dr. Genersich Antal kórházigazgató nagy lendülettel különböző egészségügyi fejlesztéseket kezdeményezett, amelyeket a város akkori polgármestere, dr. Soós István megértően támogatott."[14] A polgármester kiemelkedő egyéniség volt. Vezetésével Hódmezővásárhely ugrásszerűen fejlődött.

1926-ban városunkban 45 orvos volt, ebből 1 tiszti főorvos, 6 kerületi orvos és a többi. 64 szülésznő dolgozott, 11 gyógyszertár, plusz 2 külterületi orvosi kézi gyógyszertár működött. A Stefánia Anya- és Csecsemővédő Intézet megnyitása után a csecsemőhalandóság 14-16 százalékra csökkent.[15] 1926. április 18-án átadták Pásztor János idős dr. Imre Józsefről alkotott mellszobrát. Az avató ünnepségen maga a professzor is jelen volt.

1926-tól a kórház kezdett egyre zsúfoltabbá válni, és a korszerűségnek sem tudott már eleget tenni. Születőben volt a kórházbővítési terv. Elhatározták, hogy növelik az elmeosztályt, és új osztályokat hoznak létre: a szülészetit és a csecsemőt, valamint a tüdőbetegosztályt újonnan fölállítják. A TBC-fertőzés, a Morbus Hungaricus változatlanul terjedt és pusztított. A kórház eredetileg 14.324 m² területű volt, amely 17.111 m²-re bővült. Akkor egy betegre 34.22 m² telekrész esett, de 160-200 m² volt szükséges.[16]

A város a kórházbővítés részére megvásárolta a Miklovicz-féle telket, amelyen betegfelvételi épületet akart építeni. Az épületet 2 emeletesre tervezték, és ennek emeletén kívánták megépíteni a szülészeti és csecsemőosztályt. A kórház teljes adminisztrációja is ide települt volna át, ugyanakkor a belgyógyászat is teret kapott volna. A Tóaljban (az árvízvédelmi kőfalon túl, az egykori Hód-tó medrében) lévő kis elmeosztályos épület helyett a kőfal felett 50 ágyas elmeosztályt, továbbá egy tüdőbeteg osztályos épületet is terveztek. Mindehhez központilag 4 milliárd K.-t engedélyeztek.[17] Megállapodtak, hogy a bővítésekhez a város 2 milliárd K.-val járul hozzá, amelyet kölcsön formájában venne föl.[18] Jendrassik Alfréd tervei alapján megkezdték a szemészeti pavilon építését, amelyhez nem vették föl az ún. függőkölcsönt. Hangsúlyozták, hogy az építkezésekhez az ősz folyamán lenne jó hozzákezdeni, mivel ekkor a legolcsóbb, ráadásul a munkanélküliség ilyenkor növekedik.[19]

A kórházbővítéseket a megnövekedett gyógyító munka is alátámasztotta. (Hol volt már az az idő, amikor az emberek nem mentek orvoshoz, vagy betegségüket féltek kórházban gyógyíttatni!) Több segédorvosi állást igényeltek. Legfontosabb volt ez a sebészeten, az előző években rendszeresített ingyen rendelés, és a műtéti esetszámok emelkedése miatt. Segédorvost kértek a röntgenbe is, mivel csak 1926. jún. 15-ig 2 ezer átvilágítást, és 400 terápiás besugárzást végeztek.[20] Ugyancsak segédorvos kellett a laboratóriumba, ahol szintén 1926. első felében 1850 Wassermann (vérből lues-serolgia) vizsgálatot készítettek.[21]

1927-ben a város a kórházbővítésre 200.000 dollárt, vagyis 1 millió arany K-t, mint második városi kölcsönt vett föl. A bővítés első helyének a szemészeti pavilont említették. Itt többek között 40 ágyas csecsemő- és gyermekosztályt kívántak elhelyezni, a pavilon II. emeletén.[22]

Dr. Genersich Antal javaslatot tett a városnak egy 200 ágyas sebészeti gümőkóros esetek gyógyítását szolgáló szanatórium létesítésére a kakasszéki tó partján. Mint a jkv. fogalmazta, ezzel nemcsak "…városunk idegen forgalmát emelnénk és annak révén városunk közgazdaságára és közvetve annak minden ágára gyakorolnánk jótékony behatást, hanem egyben lehetővé tennénk azt, hogy külföldi hasonló intézetek helyett hazánkban tudjunk szakszerű kezelést és gyógyítást biztosítani…"[23] A következő jegyzőkönyvben dr. Genersich Antal már csonttuberkulózisban szenvedő betegek ellátásáról tett említést, mivel ekkor az országban csak egy ilyen működött. A közgyűlési megbeszélést nagy vita kísérte, hogy a megkezdett, nagy kórházi beruházás mellett, egyáltalán legyen-e, és milyen föltételekkel működjön egy újabb kórházi osztály? Végül 500 ezer P. kölcsön fölvételét határozták el, ha a miniszter is hozzátesz ennyit. Dr. Genersichet és dr. Szappanos Mihályt Pestre, a Magyar Királyi Népjóléti és Munkaügyi miniszterhez küldték, aki megígérte a szükséges pénzösszeg másik felét.[24]

Dr. Genersich Antal javaslatát évekre terjedő alapos vizsgálatokra alapozta. Tapasztalták, hogy "…a tó vizében fürdetett gennyedő sebek gyorsabban gyógyulnak. …[Genersich] Lajttal hordatta be a tó vizét a kórházba, s a sebészeten ápolt csont tébécés betegek felét válogatás nélkül a vízben való fürdetéssel kezelte. Ez a módszer kétségtelenül igazolta tapasztalatának helyességét"[25] Néhány éve Júlia Fürdő névvel már elkezdődött itt egy fürdőtelep kiépítése, elsősorban a Kakasszék Fürdő Rt. Közreműködésével.

1927-ben dr. Kardos Sándor gyakorló orvost kinevezték Pusztaközpontba kerületi tiszti orvosnak, azzal, hogy az ehhez szükséges képesítést 2 éven belül megszerzi.[26] Az Erzsébet Közkórház vezetősége ugyanekkor íg nézett ki:[27]

1928-ban dr. Heller István kórházi főorvosi állásra pályázatot adott be,[28] de a gyermekosztály főorvosává dr. Héjja Józsefet választották meg.

Az 1929. év a vásárhelyi egészségügy szempontjából azzal a fontos határozattal kezdődött, hogy a tanács a Kakasszéki Szanatórium épületének kivitelezésére Frecska János építész-tanár első díjat nyert pályázati tervét fogadja el.[29] Akadtak aggasztó jelenségek is, amelyek a kórház zsúfoltságát jelezték. Dr. Genersich Antal egyik tanácsülési felszólalásából megtudjuk, hogy a gyermekosztályon kényszerültek a többi osztályról kiszorult betegeket elhelyezni.[30] Orr-fül-gégészeti rendelő főorvosi állást rendszeresítettek havi 200 P. tiszteletdíjjal, amelyet dr. Kassay Dezső töltött be 1944-ig. Indoklás: "Az orr, fül és gége betegek száma évről-évre szaporodik, úgy, hogy ezen betegek számára külön rendelést kellett bevezetni."[31] Kassay eleinte a sebészeti rendelőben és műtőben dolgozott, majd megkapta a külön osztályt, amely még a sebészet alosztályaként működött. Dr. Szappanos Mihály tiszti főorvost 1929. május 1-én végleg nyugdíjazták. Ő városunkban 1892. jan. 20-án lépett szolgálatba, és 37 év, 3 hónap, 10 nap szolgálati idővel rendelkezett. Ehhez számították még a "főiskolát" végzetteknek járó plusz 5 évi kedvezményt. Ezzel együtt 44 évet, 6 hónapot és 10 napot teljesített.[32] Dr. Cseszkó Gyula a debreceni Tudományegyetemen végzett, 1929. febr. 23-án kapta meg a diplomáját. Városunkban rövid ideig dolgozott. A leydeni egyetemre ment tanulni.[33] Végül megtudjuk, hogy az Országos Mentő Egyesület 2 ezer P befizetés után városunknak a második mentőautót adta.[34]

Az év legnagyobb egészségügyi eseményét Ördögh Béla így foglalta össze:

"1929-ben új épületek felhúzásával, régiek bővítésével, rekonstrukcióval kialakult a mai épületegyüttes, ami a kor követelményeinek, szokásainak megfelelően pavilonrendszerben épült.

Az építkezés befejeztével a kórház 384 ágyas lett, s a következő osztályokkal rendelkezett: belgyógyászat 64 ágy, sebészet 64 ágy, szülészet-nőgyógyászat 40 ágy, szemészet 50 ágy, csecsemő- és gyermekosztály 32 ágy, bőr- és nemi beteg osztály 50, fül-orr-gége osztály 40 ágy[35], elmeosztály 24 ágy, a fertőző osztály 20 ággyal rendelkezett. A laboratórium az új épület III. emeletén kapott helyet.

Új főorvosi kinevezések történtek: dr. Héjja József a gyermek osztály, dr. Kassay Dezső a fül-orr-gége osztály, dr. Horváth Árpád a szülészet-nőgyógyászat főorvosa lett."[36]

1930-ban részben a közegészségügy iránti közigazgatási érzéketlenség, részben a kórházi betegellátás növekedése miatt, bár a szakemberek javasolták, a közgyűlés nem fogadta el hogy a fertőző betegeket ne vegyék föl az osztályokra.[37] Az Erzsébet Kórházban 4 segédorvosi állást rendszeresítettek. Amíg 1912-ben 3 főorvos és 3 alorvos 64.000 ápolási napot teljesített, 1929-ben 139.000-et, vagyis e mutató több mint kétszeresére emelkedett. Újabb 2 segédorvos kellett a sebészetre, 1 a boncnok főorvos mellé, mivel dr. Ormos Pált 1929-ben az Országos Közegészségügyi Intézet vásárhelyi fiókállomásának vezetésével is megbízták. Végül 1 segédorvost állítottak be a bőrgyógyászatra, tekintve, hogy az Országos Egészségvédelmi Intézet a kórház "bulyakóros [így!] osztályán fiók állomást létesített", mert a vérbajos betegek száma megemelkedett.[38] Rajtuk kívül, a kórházbővítéssel kapcsolatban, fölvettek egy újabb műszaki altisztet is, aki javítási, karbantartási és üzemeltetési feladatokat látott el.[39] Még nem osztályként, csupán "röntgen laboratóriumként" kezdte meg működését egy új, 4 helyiségből álló kórházi részleg, diagnosztikus és terápiás készülékekkel, dr. Ormos Pál irányításával.[40]

1930-ban elrendelték a kötelező hastífusz és diftéria vizsgálatokat; az iskolák egészségügyi ellenőrzését, a tanulók diftéria elleni védőoltását, és ennek során beoltottak 6300 gyermeket. Az OKI helyi fiókállomása tífusz és diftéria kórokózó-hordozók fölkutatásában ért el kiváló eredményt. 2000 iskolásnál Schick-reakciót végzett, amely diftéria védettségre irányult. A várandós anyáknál Wassermann-reakciót végeztek, és 5 százalékukat szifiliszesnek találták. A megvizsgált kéjnők 60 százaléka nem tudott vérbajos fertőzöttségéről. A kórházba felvett minden betegnél elvégezték a vérbajra irányuló vizsgálatot.[41] Kórházunkban 1930-ban 14 orvos dolgozott.

1931-ben a sebészeti műtőt kezdték fejleszteni. Kapott 1 db. gőzfűtéses kötszer sterilizálót, 2 db. műszer sterilizátort, 1 db. steriloldat készüléket, 1 db. Tupfer-főzőt, 2 db. digestariumot[42], beépítve és felszerelve, 2 db. műszerszekrényt, 2 db. Novocain-főzőt, 4 db. mosdótelepet, és 2 db. kisütő medencét. Ezek ára összesen: 18.273 P 62 fillér volt.[43]

Az év elején különböző egészségügyi bizottságokat választottak. Hivatalból voltak a Közegészségügyi Bizottság tagjai: dr. Czakó Lajos tiszti főorvos, Endrey Béla polgármester helyettes, dr. Fáry Béla, dr. Mucsi Pál, dr. Zehery István, dr. Kovács János, dr. Draskovits Pál, dr. Ivánka Zoltán, dr. Kardos Sándor tiszti orvosok, Redecka Rezső m. kir. Állatorvos, Róna Lipót, Csanki Sándor, Szabó Lajos, Chikán Gábor állatorvosok, valamint (név nélkül) 1 mérnök, 1 építész és 1 gyógyszerész. A Közkórházi Bizottság tagjai: dr. Soós István elnök, polgármester, hivatalból tagjai dr. Nagy Gábor főjegyző, Endrey Béla polgármester helyettes, dr. Czakó Lajos tiszti főorvos, dr. Genersich Antal kórházigazgató. Választható 6 tagja: Földes Béla, Kun Béla képviselő, dr. Weisz Adolf, dr. Fáry Béla, dr. Pásztor Imre és Zehery Lajos.[44]

1932-ben Kakasszéken átadták a 100 ágyas csontgümőkóros osztályt. Ez az év legnagyobb, máig ható beruházása volt.[45] Ekkor még csak nyáron működött, így is évi 7-8 ezer ápolási napot teljesített.[46]

"1932-ben az Erzsébet Kórház közel 400 oldalas Évkönyvet adott ki, amely ismertette a Kórház történetét, fejlődését, osztályainak működését, orvosainak munkásságát. Az Évkönyv országszerte nagy tetszést aratott, mások is követték a példát. Mind ezek az eredmények az Erzsébet Kórházat ismertté tették, és az ország egyik legjobb kórházának számított."[47]

1933-ban vita alakult ki a szülészeti-nőgyógyászati osztály főorvosi állásának betöltéséről. Ebben az időben ugyanis az országban 6,5 százalék volt a természetes szaporulat, Vásárhelyen viszont csak 0,66 százalék. Ennek ellenére a belügyminiszter nem engedélyezte az állás betöltését.[49] Ebben az évben egy másik eset is szomorúságot keltett.

"Hódmezővásárhely thj. város törvényhatósági bizottsága az őszinte és mély sajnálkozás érzésével vette tudomásul, hogy városunk nagynevű szülötte és örökös díszpolgára, dr. Imre József egyetemi tanár meghalt.

A megboldogult három évtizeden keresztül törvényhatósági közéletünk egyik legkiválóbb önzetlen munkása, társadalmi életünk kimagasló vezéralakja, »Erzsébet« szemkórházunk megteremtője, felvirágoztatója s országos hírnévre emelő, nagy tudományú, páratlan lelkiismeretes, törhetetlen munkaerejű főorvosa, éltető lelke volt.

A törvényhatósági bizottság az elhunyt halála felett igaz és mély részvétét fejezi ki s elhunyt nagy fiának emlékét érdemei elismeréséül jegyzőkönyvében megörökíti.

Erről az elhunyt özvegyét, méltóságos dr. Imre Józsefné Úrasszonyt jegyzőkönyvi kivonat útján értesíti.

Dr. Bakay György (1900-1980) sebész számára a Magyar Királyi Belügyminiszter 1933. júl. 4-én engedélyt adott ki ("dr. Barabás sk." miniszter úr aláírásával), "hódmezővásárhelyi magán gyógyintézetének létesítésére". A kiadvány szerint, dr. Bakay György műtőorvos (Kossuth tér 5.) sz. sebészeti és szülészet-nőgyógyászati betegek részére létesülő magángyógyintézetét és annak "Bakay Szanatórium Hódmezővásárhely" elnevezését, mintegy 6-8 ággyal engedélyezte. A szanatórium ellátását a városban dolgozó sebész és szülész-nőgyógyász szakorvosok Bakay doktorral együtt végzik.[51]

A nehéz gazdasági körülmények ellenére, kórházunk költségvetése így alakult: 1930. végén a tiszta vagyon 1.622.779.59 P volt. Egy év alatt 61.805 P és 48. fillérrel gyarapodott.[52] 1933. év végén a tiszta cselekvő vagyon már 1.978.890 P és 80 fillér mely az évben még 18.300 pengővel gyarapodott.[53] 1934. év végi állapot 1.997.190 P és 80 fillérre rúgott. A vagyon gyarapodása. 37.115 P 37 fillért tett ki.[54]

A háború előtt a belterületen 4 kerületi tiszti orvos működött, 1935-ben 5, külterületen 2 fő.[55] A szülészeti-nőgyógyászati osztályra egy segédorvosi állást rendszeresítettek. Az ide kerülő orvos magángyakorlatot nem folytathatott. A műtéteknél kellett segítenie, továbbá azért volt rá igény, mert "…a szülészeti esetek a nap minden szakában orvos jelenlétét teszik szükségessé."[56] Az osztályon 2 szülésznőt alkalmaztak, havi 48 pengővel, de nyugdíjjogosultsággal nem bírtak, ugyanakkor fűtést, világítást, élelmezést és lakást díjtalanul kaptak. A közgyűlés az állásnövelést azzal indokolta, hogy mintegy 300 intézeti szülészeti eset várható.[57] A szülészeti osztály fölállításával a beavatkozások száma megnövekedett, ezért egy "szakképzett műtős ápolónő" fölvételét is engedélyezték, a szükséges sterilizálás elvégzése érdekében.[58] Alkalmaztak még 1 takarítónőt, havi 39 P bérrel, nyugdíj nélkül, de élelmezési ellátással.[59] Az állások még nem kinevezettek, nem rendszeresítettek, hanem ideiglenesen engedélyezték ezeket. Egy díjnoki állást is létre hoztak, mert a háború alatt e feladatokat csak 4 fő látta el. Amíg 15 évvel korábban 3 speciális kórházi osztály működött, most 8 van. "…kevesebb idő alatt jóval több beteget kell ápolni, mint a múltban." Ez a beteglétszám-emelkedés a szegény betegek esetszámának növekedése miatt történt.[60] Ápolásukkal nőttek a kiadások, a "…felmerült költségeket a kormány által 6000/1935. M.E. sz. előírt általány nem fedezi, a kórház a folyó év első öt hónapjában több mint 43.000 pengővel haladta túl a folyósított átalányt."[61] A "…közkórház gyermek-gyógyászati osztályára egy u.n. »Heim« nővér ápolónőt fogadjon fel ideiglenes alkalmazottként, havi 48 P. 50 f.-ért …természetbeli élelmezés, lakás, fűtés, világítás élvezete mellett" - fogalmazott a közgyűlési jegyzőkönyv -, majd így indokolta: "…a gyermekgyógyászatban most már meghonosodott különleges étrenddel járó ápolásnak…" is eleget kell tenni.[62]

A kórház 1935. évi tiszta, cselekvő vagyona 2.034.306 P és 17 fillér volt, amely gyarapodást mutatott: 58.436. P és 66 fillért tett ki. A növekedést a dollár alacsony értéke eredményezte. 1 dollár = 3,41 P volt, amelyet a Speyer kölcsönben fekvő "szenvedő vagyon" árfolyamának csökkenése okozta. (A dollártartozás leértékelése nélkül a kórházi vagyongyarapodás 4404 P és 33 fillér lett volna.)[63]

1936-ban rendkívül fontos feladatot vállalt a közkórház: saját nevelésű ápolók képzését. Elindította a Magyar Vöröskeresztes Ápolónőképző Iskola szervezését, amely 2 tanévre terjedt ki. Ez a Magyar Vöröskereszt Egylet által előírt tanterv szerint, minden év szeptemberében újra induló ápolónőképző volt, a kórház költségvetésének terhére, tanévenként legalább 8 növendékkel. A közgyűlés így indokolta a határozatát:

"A Vöröskeresztes ápolónőképző iskola felállítását szükségessé tette az a körülmény, hogy a kórház egyébként mintaszerű, minden igényt kielégítő intézmény, de az ápolónői kérdés megoldatlan volta miatt ezirányban sokszor indokolt panaszokkal szemben a kórházigazgató tehetetlen, mert kiképzett ápolónőkkel nem rendelkezik. Az ápolónői kérdés a közegészségügy egyik legfontosabb kérdése és a kórház ügye feltétlenül megkívánná, hogy ez országosan rendeztessék, hogy gyógyítással foglalkozó intézményben ápoló csak erre a hivatásra kellő képzettséggel és intelligenciával biró s emellett elméletileg és gyakorlatilag képzett, vizsgát tett egyént lehessen csak alkalmazni. Hogy erre a pályára, amely sokszor emberfeletti türelmet, szívjóságot és önfeláldozást kíván, szükséges, hogy a középosztály intelligens s magukban a betegápolásra hivatást érző nőtagjai is vállalkozzanak és életpályának tekintsék, s ezzel egycsapásra megváltozzon a jelenlegi helyzet."[64]

A nővérképzés, mint kiderült, jórészt megtérült az általuk fizetendő ellátás összegéből, és azért, hogy a másodévesek már ápolónőként, munka mellett tanultak, de fizetés nélkül voltak alkalmazhatók.

A dr. Kassay Dezső vezette fül-orr-gégészeti osztály betegellátása így alakult:

Ambulanter vizsgálatok 1930-ban 969, 1934-ben 1824, 1935-ben 1685, 1936. júl. 28-ig 1436 fő. Az osztályára fölvett betegek: 1930-ban 274, 1935-ben 662, 1936. júl. 28-ig 496 fő. Műtétek száma: 1935-ben 696, 1936. júl. 28-ig 585 esetben. A betegek 46,7 százaléka terhelte az állami átalányt, és csak 53,3 százaléka volt fizető beteg. A kórház összes többi osztályán együttvéve a betegek 73,2 százaléka volt fizetésképtelen! Egyszerre elképesztő és ellentmondásos szociográfiai kép: a riasztó szegénység, és megélénkülő nagyfokú segítségnyújtás! Az utóbbi 5 évben a gégészeti betegek közül 1495 volt helybeli, és 1306 vidéki. Ez jelzi, hogy a kórháznak egyre nagyobb volt a vonzáskörzete. A gégészeti osztály így állt föl: 1 műtő és műtő előkészítő, 3 kis és 2 nagy kórterem, 1 társalgó, 2 WC, 1 fürdőszoba, 1 raktár, 1 teakonyha, 1 ápolónői és 1 főorvosi szoba.[65] Ez átlagos kórházi osztálynak számított Vásárhelyen.

1937-ben már 450 ágyas kórházról tesz említést a közgyűlési jegyzőkönyv.[66] 1938-ban a kórház év végi tiszta cselekvő vagyona: 1.966.459 P és 63 fillér volt. A gyarapodás mértéke: 392 P és 82 fillér.[67] Az 1938-as adatokat a következő jegyzőkönyv szerint újraszámolhatták. E szerint, a kórház 1938. évi tiszta, cselekvő vagyona 1.966.852 P 45 fillér. A gyarapodott tiszta vagyon: 42.669 P 37 fillér.[68]

1938-ban a Szegedi Orvosi Kamara összeíratta a vásárhelyi tagokat. A megmaradt nyilvántartást a nevek eredeti sorrendjében, fölsorolás jelleggel közöljük.[69]

Dr. Ambrus Endre, dr. Ábrahám István, dr. Badics József, dr. Bakay György, dr. Balassa Ferenc, dr. Baneth Lívia, dr. Bartha István, dr. Bán Imre, dr. Biczó István, dr. Csoltói Gyula, dr. Czakó Lajos, dr. Draskovits Pál, dr. Doroszlai József, dr. Deutsch Béla, dr. Égető János, dr. Fáry Béla, dr. Friedländer Erzsébet, dr. Fülöp Ilona (dr. Ormos Pálné), dr. Gajdán Ernő, dr. Gaál Sándor, dr. Genersich Antal, dr. Gerő Bertalan, dr. Goldmann István, dr. Grünfeld Sándor, dr. Hadas Lajos, dr. Halász István, dr. Hegedűs Imre, dr. Heller István, dr. Héjja József, dr. Horváth Árpád, dr. Ivánka Zoltán, dr. Janáky Gyula, dr. Kakass (Könyves) Géza, dr. Kardos Sándor, dr. Kassay Dezső, dr. Kertész Lajosa, dr. Knézy Jenő, dr. Kónya János, dr. Kósa Sándor, dr. Kmoskó László, dr. Kóthy József, dr. Kováts János, dr. Kőrösi Ferenc, dr. Mészáros Pál, dr. Mucsi Pál, dr. Müller Ferenc, dr. Nagy L. Ferenc, dr. Ocsovszky Vilmos, dr. Ormos Pál, dr. Papp Sándor, dr. Pásztor Imre, dr. Péczely Attila, dr. Radó József, dr. Róth László, dr. Sebestyén István, dr. Sisa István, dr. Szabó Károly, dr. Szappanos György, dr. Szentkirályi Zsigmond, dr. Széll József, dr. Székely Márton, dr. Szelei Sándor, dr. Szőrffy Sándor, dr. Tóth Ernő, dr. Tornyai János, dr. Tóth Ferenc, dr. Varga Béla, dr. Végh Ferenc, dr. Vidonyi István, dr. Vörös Áron, dr. Weichsel Imre, dr. Wirth Márton, dr. Zehery István, vitéz dr. Zikély Mihály, dr. Zsenaty Emil, dr. Deák Béla, dr. Stumpf György, dr. Kováts Boldizsár, dr. Juhos Ella. Összesen 79 fő.

1939-ben új kórházbővítési tervekről álmodtak. A régi tüdőbeteg pavilon helyett 52 ágyas új TBC-s otthon fölépítését kérelmezték. Ekkor ugyanis a tüdőbetegek nagy része a belgyógyászati osztály betegei között kapott helyet. (Mai szemlélettel ez tűrhetetlen elhelyezés!) Egy mosókonyha is kellene, mivel a mosást kézi erővel az egyik pincében végzik. (Ispotályokra jellemző mosási mód!) A bőr- és nemi beteg osztály épületére második emeletet építenének, és a felszabadult földszinti helyiségekben a szegénybetegek központi rendelője, a TBC-s betegek dispansairja [így![70]] lenne elhelyezhető. A Kovács-házból labor lenne, és az új szemészeti pavilon III. emelete a vöröskeresztes iskola, ill. a végzett ápolónők elhelyezésére szolgálna.[71]

A Hódmezővásárhelyi Szanatóriumi Egyesület a TBC Gondozó Intézet részére az eddigi 1160 P. segélyen fölül további 1200 P. összeget nyújtott. Az intézetet az egykori Szarvas vendéglőből áthelyezték a gróf Bethlen István utcában megvásárolt házba.[72]

A következő közgyűlési jegyzőkönyvből megtudjuk, hogy a Kakasszéki Csont-gümőkóros osztályon jelentős fejlesztést szeretnének. Dr. Beretzk Pál polgármester helyettes egész évi működéshez szükséges beruházást javasolt. Ennek során terveztek egy melegvizes központi fűtőberendezést, villamos világítást és a csengőhálózat kiépítését, a bútorzat bővítését, az orvosi adminisztrációs és ápoló személyzet ellátását. Az átalakítás és fejlesztés után, már 1939 őszétől egész éves működést terveztek. Az alábbi személyzetre tettek javaslatot: 1 segédorvos, 1 élelmezési tiszt, aki az adminisztrációt is végzi, 1 szakaltiszt, 1 rendelő főorvos, 2 első, és 3 másodosztályú ápoló, 3 takarítónő, 1 kertész-udvaros, 2 konyhacseléd és 1 szakácsnő. Megállapodást kötöttek a szegedi m. kir. Állami menhellyel, hogy július 1-től a csont TBC-s sebészeti betegeiket kezelik.[73] A közgyűlés 1940-ben úgy határozott, hogy az osztály neve: "Erzsébet közkórház kakasszéki csontgümőkóros szanatóriuma" lesz.[74]

Dr. Szentkirályi Zsigmond bőrgyógyász főorvos 1939. júl. 1-től 1940. jún. 30-ig fizetés nélküli szabadságot kapott, miközben Kassán állást keresett magának.[75] Dr. Genersich Antal kórházigazgató nyugdíjba vonult. Vásárhelyen 35 évig állt munkában. A beszámítható szolgálati ideje: 40 év, 1 hónap és 20 nap volt. Részlet a közgyűlés méltatásából:

"…a kezdetben mutatkozó dermesztő közöny dacára az Erzsébet közkórház új otthonát csüggedést nem ismerve fejlesztette és azt soha nem is remélt tökéletes berendezésűvé tette, európai szinvonalra emelte. Ez intézményt példát mutató orvosi munkásságával a környékbeli egészségügyi intézmények legelsőjévé, legkeresettebbjévé, ennek a városnak büszkeségévé és a város minden rendű és rangú lakosa számára nélkülözhetetlen, áldásos gyógyintézetté fejlesztette.

Kiváló orvosi munkájával ránevelte a város nagyközönségét a kórház szeretetére, az orvosi munka megbecsülésére és ezzel a saját egészsége és a magyar közegészségügy szolgálatára."

Nyugdíja havi 403 P, lakáspénze 98,30 P. A felesége utáni családi pótléka 12 P. volt. 1905. márc. 6-án (10-i határidővel), 29 évesen nevezte ki dr. Lukács György főispán közkórházunk orvosává. Ekkor már tisztiorvosi képesítéssel, műtői oklevéllel, 7 évet meghaladó speciális klinikai gyakorlattal rendelkezett. (Apja, dr. Genersich Antal, a budapesti egyetemi Kórbonctani Intézet professzora volt.)

Városunkban a nyilvános jellegű kórház a szemkórházzal egyesítve, közkórházi jelleggel 1909. jan. 1-től működött. Ez évi szeptember 29-től a kórház élére "közkórházi igazgató-főorvosnak" ifjú dr. Genersich Antalt nevezték ki. 1923-ban a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Orvostudományi Karán egyetemi magántanári kinevezést nyert. 1927-ben a közegészségügy területén kifejtett tevékenységéért m. kir. egészségügyi főtanácsosi címet kapott. Irányítása alatt a kórház "sebészeti, szülészeti-nőgyógyászati, fül-orr-gégészeti, urológiai, belbeteg, elme, tüdő, fertőző, bujakóros és gyermekbeteg osztállyal gyarapodott. A népnek a kórházi betegellátástól való idegenkedését vidékünkön ő szüntette meg, és elérte, hogy a betegek a gyógyulást nem a vajákosoknál, hanem a kórházban keresték. Több mint 25 ezer beteget kezelt és 19.658 műtétet végzett" - fejeződött be a jegyzőkönyv méltatása.[76]

A kórházban két fertőző pavilon is volt. Ezekben még fafűtéses kályhák álltak. Mindkét épületrészt rákapcsolták a szemészeti melegvizes kazánra.[77] A TBC-s betegek régi pavilonját átalakították gépi fehérnemű mosodának. Az átalakítás 8.000, a géppark beszerzése 14.000 P-t igényelt.[78] A Balogh nővérek kórházi ágyalapítványához Vörös János 1924-ben 1 millió K készpénzt adott. Ez a pénz 1940. december végén 210 P és 46 fillért ért. 1941. év végén 218 P 08 fillért.[79]

A kórházi státuszokban is változások történtek. A gyermekosztályon működő kisegítő orvosi állást segédorvosira szervezték át. A 12 éven aluli heveny fertőző beteg gyerekek gyógyítása viszont még mindig itt történt![80] Ideiglenes kinevezéssel, 1941. jan. 1-től egy diétás nővéri állást szerveztek.[81] Az idős korosztály a kiváló munkássága miatt, máig emlegeti Szalai Ignác főápolót, aki 1923. okt. 1. óta dolgozott a kórházban. "Szakaltiszti" állását ugyancsak 1941. jan. 1-től műszaki állássá szervezték át.[82]

A vásárhelyi egészségügy életében is érződni kezdett a második világháború. A Vöröskereszt Egylet helyi választmánya 100 ágyas hadikórház bővítésére 4.000 P városi segélyt kért, de nem kapott, csak 1.000 P-t.[83] Az Erzsébet közkórház Kakasszéki Csontgümőkóros Szanatóriumát mint alosztályt, önálló kórházi osztállyá minősítették, és az addigi rendelő-főorvosi állást osztályvezető főorvosi állássá szervezték.[84] A Szanatórium részére 36.000 P hitelt vettek föl épületrenoválásra. Kaptak ide egy műtőt és röntgenhelyiséget is.[85] Az Országos Stefánia Szövetség ezentúl Országos Egészségvédelmi Szövetség névvel működött, és az Általános Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálatnak vált szerves társadalmi, kiegészítő részévé. Négy védőnője volt. Az Országos Zöldkereszt Egészségvédelmi Szolgálat az összes népbetegség elleni védekezést szolgálta.[86] A kórházban két irodai állást: szertárnokit, és iroda-segédtisztit szerveztek.[87] Végül a kórházban elhelyezett Nemibeteggondozó Intézet, mint önálló városi intézmény folytatta működését. Az 1942. évi költségvetésüket 10.010 P és 08 fillérben határozták meg.[88]

Az 1942-es év azzal indult, hogy a kórházban emelték a betegápolási díjat. A III. osztályú ápolási díj 1 napra 5 P 30 fillér volt, a II. osztályú 7 P 30 fillér, az I. osztályú 9 P Az I. osztályú díjat szeptember 1-től 10 P-re emelték.[89] Ugyanakkor jelentős kórházi személyzeti bővítésre is sor került. Fölvettek 1 szülésznőt havi 62 P fizetésért, 6 takarítónőt, egyenként 49 P 50 fillérért, 1 mosónőt 49 P 50 fillérért, 4 beteghordó szolgát 49 P 50 fillérért, 1 ideiglenes minőségű kisegítőt, nyugdíjjogosultság nélkül, 100 P fizetéssel. A kórház ekkor 11 osztályt számlált. 1940-től az ágyak száma így alakult: 450-ről 468-ra, majd 1942-ben 502-re emelkedett. Kakasszéken 104 ágy működött. A szülészet egy év alatt 16 ággyal bővült. Egy külön épületben, 2 szobában összesen 16 ágyat gyermekágyas szülőnők részére helyeztek el. Az osztályhoz tartozott 3 szülésznő, az egyik műtős madám volt.[90]

1943. január 1-től ismét változott az ápolási díjak összege. A III. osztályon 1 nap 6 P, a II. osztályon 7 P, az I. osztályon 12 P. Ezt még ebben az évben így módosították: III. osztályon 7 P 98 fillér, II. osztályon 9 P 88 fillér, I. osztályon 15 P 60 fillér.[91] Újabb boncszolgai állást szerveztek 74 P 50 fillér havi díjért.[92]

A kórház 1941 végi tiszta vagyona 1.905.831 P 95 fillér volt. 18.919 P 30 fillérrel apadt. 1942. végén 1.886.912 P és 65 fillért tett ki, amely 55.660 P és 65 fillérrel gyarapodott.[93] A kórházi orvosok, tisztviselők, alkalmazottak karácsonyi segélyben részesültek fizetésük devalválódása miatt.[94]

Dr. Ormos Pál kórházi főorvost az 1944. ápr. 28-án megtartott közgyűlésen márc. 31-i hatállyal nyugalomba helyezték. Ezt a rendelkezést később megerősítették, majd megváltoztatva, újból osztályvezető főorvossá nevezték ki.[95] A közgyűlés 1944-ben nem hozott érdemleges egészségügyi döntést. A város vezetői ekkor már a német megszállással, a holokauszttal, a munkaszolgálatba vitellel, a levente gyerekek és az idős emberek, a "lapátos honvédek" behívásával és elvitelével, szeptember második felétől a szovjet csapatok inváziójával voltak elfoglalva. 1945-ből származnak a megbízott tiszti főorvosnak, idős Fáry Bélának a jelentései, amelyekből fölsejlik az 1944-es év.

Összefoglaló jellegű panaszaiban realitások és túlzások egyaránt voltak, minden esetre egy kor kórképét is tükrözik.

"Ha voltak a múltban nagyritkán a közegészségügy iránti nemcsak érdeklődéssel, de kellő érzékkel biró emberek: orvosok, akik meggyőződéses és törvényen alapuló jogos kívánságuk tudatában kardot mertek rántani, valamely, a közegészségügyet gyorsabban előbbrevivő célszerű gyakorlati indítvány, avagy eszme mellett; az esetben a hatalmonlévők részéről - feltéve, hogy az illető egyébként kedvelt személyiség volt - egy kézlegyintéssel intették le, ezen pár szó kiséretében: »ugyan doktorkám«!, mert a doktor a hatalmonlévők szemében sohasem volt meghallgatásra méltó, komoly tudós, vagy éppen számottevő közigazgatási tényező; hanem csak doktorka: kis d-vel és ka kicsinyítő raggal. Ha véletlenül makacs ember, keményebb nyakú legény volt és igaza, jószándéka tudatában tovább okvetetlenkedett - mert az elgondolásához való görcsös ragaszkodást okvetetlenkedésnek minősítették - egész egyszerűen, világosan és félreérthetetlen módon tudomására adták, hogy erre pedig pénz nincs. Kocsmák építésére, korteskedésre és sok mindenre volt pénz; de egy központi ravatalozó építésére, szülőotthonra, egy, a kor követelményeinek megfelelő központi rendelőre, jól működő fertőtlenítőre, tetvetlenítőre, járványkórházra és még sok minden hiányzó és a nép egészségügyét szolgáló intézményre - egészen a halottégetőig soha nem volt pénz."[96]

Idézet egy további jelentéséből: "…jelentem, hogy a »Hódmezővásárhelyi Kútvölgyi Szanatórium« jelenleg nem működik. Oka: hogy 1944. év szeptember havában az orosz hadsereg közeledésének hírére az összes betegek eltávoztak; a vezető orvos és alorvos katonai szolgálatra bevonultak, a gondnok, kezelő, gazdasszony és az ápoló személyzet az Intézetet elhagyták; csupán egy konyhalány és egy napszámos maradtak helyükön. Az Intézetet fenntartó Hódmezővásárhely Szanatórium Egyesület tisztikara is eltávozott…

Az épületeken lényeges kár nem esett; de… a 3 ízben történt betörés nyomokat hagyott az épületen és bizonyos értékek elraboltattak, ezek között 7 ágy is. A február hóban városunkban felállított hadifogoly kórház részére 96 ágyat kölcsönadtam, amelyeket időközben az oroszok vettek birtokukba."[97]

Végül egy 7 oldalas jelentéséből vett részletek: "…a város polgári lakosságából igen sok elhalálozás történt lőfegyver, illetve robbanó anyagok által okozott sérülés következtében… A beszállított halottak száma összesen 45 volt.[98] A lelőtt állatok hullái még az nap eltakaríttattak…" (Sok volt a tetves polgári személy, amelyet az inváziós katonák terjesztettek.) A szovjet megszállást követő "…első napokban igen nagy gondot okozott a város fekvő betegeinek orvosi ellátása… a városi orvosi teendőket már három orvossal végeztettem; akik közül csupán egy volt régebbi városi orvos. A másik kettő eddig magánorvosként működött…

A hatvanezer lakosú városban nagy volt az orvos hiány, az 50-60 orvos helyett 7 orvos maradt a helyén, ezek közül három 60 éven felüli, a negyedik pedig nő… A nagy külterületi részen egyetlen hatósági orvos volt, aki jármű, igás állat, gépjármű hiányában szinte tétlenségre volt kárhoztatva."

Leírta, hogy ő vezette a belgyógyászati osztályt, dr. Genersich Antal a sebészetet. November hónapban már 10-14 orvos volt. Dr. Genersich Antal 1944. dec. 25-én rákban elhunyt az egyik kórházi vaságyon, szolgálat közben. (Tudjuk, hogy amíg észnél volt, dolgozott!) Majd dr. Fáry Béla így folytatta:

"Kétségtelen, hogy az orosz katonaság között sok a fertőző nemi beteg, ami könnyen magyarázható tudván azt, hogy ezek kivétel nélkül mind Románián át jutottak el városunkba… Az is bizonyos, hogy ugy ezek; mint a hozzánk jött román katonák számtalan nemi erőszakot követtek el és sokszor egyetlen nővel 10-en, vagy még többen is közösültek; ami a fertőzési lehetőséget nagyban elősegítette."[99]

Dr. Ördögh Béla így foglalta össze a háborús évek vásárhelyi egészségügyét:

"A II. világháború kitörése a szépen megindult és virágzó szakmai munkát felborította. Az orvosok egy része bevonult katonának, mások a visszacsatolt felvidéki területekre mentek, így dr. Kassay Dezső kiváló fül-orr-gégész bronchológus is eltávozott. Helyére dr. Orsó László került, a bőrosztályra dr. Paku István. A háború után megszaporodtak a tüdő TBC-s betegek, a bőrgyógyászati osztály egy részéből 24 ágyas tüdőosztály létesült, melyet 58-ra növeltek, ennek vezetője dr. Deutsch Béla lett."[100]

Dr. Kapronczay Károly főigazgató fejezetünkhöz írt, az alcímben jelzett korszakról szóló néhány fontos sorát idézzük:[101]

"…1945-ben lezáródott egy polgári korszak, 1945-1950 között új periódus kezdődött, amely reményt adott az előző időszak folytatására, de már erőteljessé váltak azon tendenciák (erőszakos államosítás, a politikai jellegű intézkedések sorozata), amelyek előkészítették a szocialista korszakot. Ez utóbbiról meg kell jegyeznünk, hogy a számos negatívuma mellett sok pozitív vonatkozással (általános ingyenes betegellátás, az ellátás kereteinek kiszélesítése stb.) is rendelkezett, viszont az államosítás és az ellátás teljes költségvetési keretbe történt »beemelése« megsemmisítették a biztosítás saját vagyonát, pénzügyi forrásait, ami csak hasznára lehetett volna az ellátás pénzügyi alapjainak."

A változást mutatja, hogy csökkent a közgyűlés betegellátással, egészségüggyel foglalkozó anyaga, és általános, gyakran alibi intézkedésekre, "WC-ügyekre" módosult. Nagyon sok leírat érkezett a Népjóléti Minisztériumtól, amelyekben a legkülönbözőbb jelentéseket, fölméréseket, adatszolgáltatásokat kérték és adták. Megindult az egészségügy bürokratikus túlszabályozása.

Amíg a városi apparátus kiszolgáltatott és minőségileg folyamatosan változott, a vásárhelyi orvosok, különösen a kórháziak mindent megtettek azért, hogy a betegellátás minél hamarabb elérje a régi szintet, sőt fejlődést mutasson. Ismét dr. Ördög Bélát idézzük:

"A II. világháború után a városba visszatérő dr. Ormos Pál főorvos kapott meghívást a kórház vezetésére. Az ő feladata volt, hogy a háború utáni nélkülözések, ellátási zavarok közepette biztosítsa a betegellátás feltételeit. Kiváló szervező munkájának köszönhetően rövidesen helyreállhatott a gyógyító munka, betegélelmezés, a gyógyszerek biztosítása.

A kórház megkezdte osztályainak a szükségletekhez mért átszervezését és fejlesztését. Az ágyak száma 1948 után 533-ra, 1950-ben 674-re, 1951-ben 704-re növekedett.[102] Ennek megfelelően a kórházi dolgozók létszáma is nőtt: 1940-ben 89 fő, ebből 17 orvos és 31 szakdolgozó, 1950-ben 231 fő, ebből 30 orvos és 72 szakdolgozó, 1960-ban 402 fő, ebből 39 orvos 191 szakdolgozó.

Dr. Heller István lett a gyermekosztály vezetője. A sebészeten dr. Láng Imre, az ország egyik legkiválóbb agysebésze, később a Szegedi Orvostudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára [1941-1952 között dolgozott itt], akit dr. Mezey József követett az osztály élén. Itt dolgozott dr. Kukán Ferenc későbbi szemész egyetemi tanár is, akit dr. Csillag Ferenc váltott fel az osztályvezetésben."[103]

1945. április 15-től így módosult a kórházi ellátás anyagi terhe. A közös szobában ápoltak esetében egy nap/főre jutó befizetés összege: 20 P, a különszobában 30 P. Ugyanakkor az ápolók havi bérét 80 százalékkal fölemelték.[104] Kórházi Bizottságot választottak. Ennek elnöke, Kiss Pál polgármester. Szakmai tagjai: dr. Ormos Pál kórházigazgató-főorvos és dr. Fáry Béla tiszti főorvos.[105] A városban korábban 14 gyógyszertár működött. Ebből 1, a Kristó Nagy Istváné "reáljogú", amelyet az államosításkor végleg megszüntettek. A háború alatt 7 gyógyszertárt a tulajdonosai elhagytak. Ezeket többnyire kifosztották, a gyógyszerészek nem tértek vissza.[106] 1945-ben a városban 17 hatósági szülésznő volt, ebből 5 városi és 12 fő körszülésznő. Magánbába 9 fő.[107]

1945. márc. 6-án dr. Ivánka Zoltán tiszti orvost az I. sz. Igazoló Bizottság megfosztotta az állásától.[108] Hasonló sorsra jutott dr. Czakó Lajos korábbi városi tiszti főorvos is. A városi tiszti főorvosi állást kinevezéssel már dr. Fáry Béla nyugalmazott tiszti orvos látta el. Dr. Kander Győző volt zilahi tisztiorvost bízták meg Ivánka Zoltán helyének ideiglenes betöltésével.[109]

A városi tiszti főorvos a népjóléti miniszterhez az alábbi jelentést küldte: "Hódmezővásárhely thj. város belterületén lévő összes WC-k száma: 12.568, ebből angol WC. 333. Jól megépített, a közegészségügyi követelményeknek megfelelően: 2430. A közegészségügyi követelményeknek meg nem felelő volt 9.800."[110] A város "Közegészségügyi jelentése 1945. évről" már szakmailag jelentősebb volt. A demográfiai adatok így alakultak:

1945-ben tetvek által terjesztett kiütéses tífuszban megbetegedett 170, hastífuszban 12, diftériában 84, skarlátban 70, szamárköhögésben 15, trachomában 18, TBC-ben 36, vérhasban 16 fő. Az összes fertőző megbetegedés 438 volt. Ebből kórházban ápoltak 354 főt, meghalt 118. A jelentésből kiderült, hogy orvosi javaslatra a nyilvános házakat megszüntették.[111] Dr. Pásztor Imre kórházi főorvost 1945. dec. 1-től nyugállományba helyezték, 111.000 P-vel, amelyhez 101 P pótilletményt, felesége után 3.600 P családi pótlékot, és 1.680 P lakáspénzt kapott. Pásztor 1914. aug. 1-től 1918. nov. 19-ig háborús katonai szolgálatot teljesített, mint tűzharcos. Vagyis végig verekedte az egész háborút, az első behívástól az utolsó leszerelésig! Összes szolgálati ideje 42 év volt![112] 1945 őszén a bőrgyógyászat egy részéből 24 ágyas tüdőosztályt létesítettek, amely folyamatosan 58 ágyra növekedett dr. Deutsch Béla folyamatos vezetésével.[113]

1946-ban a közgyűlés javaslatot tett, hogy a tüdőbetegek számára külön osztályt létesítsenek, mivel őket a belgyógyászati osztályon helyezték el, és fertőzhetik a többi beteget.[114] Megdöbbentő, hiszen a szovjet invázió előtt külön tüdőosztály és szanatórium működött. Július 12-én a városi tiszti főorvos jelentette a népjóléti miniszternek, hogy sem a Kútvölgyi Tüdő Szanatórium, sem a Kakasszéki Csontgümőkóros Szanatórium nem működik. Ugyanakkor összeadási hibáktól zavaros jelentést küldött a kórházi osztályok ágylétszámáról, amelyben 30 ágyas tüdőosztályt említ.[115] Ezt követően közölte, hogy a Kútvölgyi Szanatóriumot október 1-től megnyitják. Egy kimutatás szerint, a város 14 hatósági szülésznővel rendelkezett, és közülük 5 fő a belterületen tevékenykedett.[116] A magyar népjóléti miniszter ebben az évben több orvos-nyilvántartást is kért a városi tiszti főorvostól. Az első, 57 főt regisztrált.[117] Táblázatos kimutatásunk alapján:

A második táblázatban már 67 fő szerepelt, de csak a nevüket és lakcímüket adták meg. Két főről más nyilvántartásból tudjuk, hogy fogszakorvosok voltak.[118] Alábbi táblázatunk a föntiből hiányzó személyeket tünteti föl.[119] Dr. Kóthy József viszont a második táblázatban már nem szerepelt.

A tiszti főorvos 1946-os kimutatása szerint a következő orvosok estek át az Igazoló Bizottság szűrésén:[120]

A kórháznál jelentős létszámfejlesztés nélkül, átszervezések történtek. Gazdasági segédtiszti állást hoztak létre. Egy ápolónői állást főápolói státusszá minősítettek. Miután a háború alatt jelentősen emelkedett a tüdőbetegek száma, egy TBC rendelő-főorvosi állást szerveztek. Első osztályú gazdasági segédtiszti állást alkottak, a szülésznői állást főszülésznőivé szervezték át. Egy kórházi ápolónői állást - mint II. osztályú egészségügyi segédtisztit - gyógyszerraktár-kezelői állássá szerveztek. Ugyancsak ápolónői állást alakítottak röntgenkezelő állássá, míg a másik ápolónőit labor asszisztensivé, a takarítónőit mosodavezetői állássá minősítettek.[121]

A Hódmezővásárhelyi Tüdőbeteggondozó Intézet városi hozzájárulása 1946. évben 2.400.00 adó-P, egész évi költségvetése viszont 7.200.000 P volt.[122] A Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat a várostól 1 millió adó-P támogatást kapott.[123] A Hódmezővásárhelyi Ifjúsági Bizottság a 24. évet be nem töltött, mindkét nembeli ifjúságnak évenként legalább egyszeri ingyenes és kötelező orvosi vizsgálatának elrendelését kérte[124] Dr. Ormos Pál a szegény lakosok számára fogászati rendelő és kezelő főorvosi állás szervezésére tett javaslatot. Továbbá fogászati járóbeteg-rendelés fölállítását indítványozta.[125]

A tiszti főorvos jelentése az 1946 évi közegészségügyi helyzetről, az alábbiakat tartalmazta[126]:

Született: 983, meghalt 969, és halva született 20 fő. A bejelentett vetélések száma: 174. Természetes szaporulat 14 fő volt. TBC-ben elhalt 63 személy, rákban 70. A bejelentett főbb fertőző megbetegedések: hastífusz 26, vérhas 122, diftéria 69, skarlát 95, szamárköhögés 29, TBC 99. A tetves cigányok száma 644 fő. Ismert hastífusz bacilusgazda 12 fő. Nemi betegséggel kórházba utaltak 92 személyt. Titkos prostitúció miatt előállítottak 76 nőt, közülük 27 fő 18 éven aluli volt! A főorvos jelentésében megjegyzi, hogy "A kifosztott gyógyszertárak még mindig nagy felszerelési hiányokkal küzdenek…" A rablás ugyanis nemcsak a gyógyszerekre terjedt ki, hanem mindent vittek, ami mozdítható volt. A "nagytakarításból" a lakosság bizonyos rétege is bőven kivette részét!

1947-ben a kórházi ápolási díjakat újrarendezték. A III.-ad osztályon szedhető napidíj november 1-től 18 Ft. A II-od osztályon 24 Ft-ról 30 Ft-ra emelkedett.[127] A kórházi dolgozók karácsonyi segélyt kaptak. A szétosztható összeg 7 ezer 881 Ft. 75 fillér volt.[128]

A városi tiszti főorvos jelentette, hogy 1947-ben a belterületen 17, a külterületen 9, összesen 26 szülésznő működött.[129] Idézi dr. Ormos Pál kórházigazgató jelentését: "Az Erzsébet közkórház szülészeti osztálya állandóan zsúfolt lévén, f. évi január hó 1-étől kezdve egy 10 ágyas kórteremmel kibővítették. Ezt a kórtermet a szemészeti osztálytól vettem el…"[130]

A Hódmezővásárhelyi polgári Fiúiskola növendékeit száj- és fogvizsgálatnak vetették alá. Eredménye: a 235 megvizsgált tanulóból 143-nak voltak rossz fogai, és 26-nak szivacsos, gyulladásos mandulái.[131] Egy másik felmérési eredmény megállapította, hogy 1947. november 30-án "…artézi vizet valamint az ásottkút vizét fogyasztó iskolás gyermekek fogazata, k. b. egyforma százalékban rossz, eltérés a kétféle vizet fogyasztó gyermekek fogazatát illetően nem észlelhető."[132] Dr. Kander Győző nem lehetett gyáva ember, amikor ilyet jelentett: "…az Erzsébet kórház és annak tartozéka, a kakasszéki csont gümőkóros osztály eddig ellátmányt semmit sem kapott a 3 éves terv keretében. Hódmezővásárhely, 1947. dec. hó 19."[133] Ennél kisebb szemrehányásért is leváltottak, elküldtek valakit az állásából.

1947. október 20-án újabb összeírás is készült "Állomány kimutatás a tisztiorvosokról és a városi orvosokról"[134]:

A népmozgalmi adatok 1947-ben így alakultak: élve született 951, egy éves kora alatt meghalt 108 fő. Utóbbiak közül 22-en veleszületett gyengeségben haltak meg, koraszülés miatt 23-an, és 9 fő tüdőgyulladás áldozatává vált.[135] A kórház 1947 évi betegforgalmának alakulása:[136]

Az Erzsébet közkórháznál tüdőbeteg-gyógyászati osztály felállítását mondta ki a közgyűlés 1948-ban. Vezetésére tüdő-szakorvosi képesítéssel bíró, osztályos főorvosi állást szerveztek. Ágylétszámot nem emeltek, de még 1945-ben átcsoportosították, így 18 ágyas lett az új tüdőosztály. Az osztályra 1946-ban 131, 1947-ben 178 beteg jelentkezett. A tüdőbeteg-ambulancián 1946-ban 207, 1947-ben a 362 új járó beteghez, a régi betegek nagy száma járult. 1946-ban 503, 1947-ben 817 légmell-kezelést végeztek.[137]

A városban még mindig tartani lehetett a tetvek által terjesztett kiütéses tífusztól, ezért az OKI-tól 1948. február 4-én 20 személyre oltóanyagot igényeltek.[138] A városban működött 5 belterületi hatósági bába, 8 külterületi, 9 magánszülésznő és 9 védőnő.[139] A nyilvántartott hastífusz kórokozó hordozók száma 15 főre emelkedett.[140] Június 1-én 110 ággyal a kórház osztályaként megnyílt a Kakasszéki Szanatórium.[141] Kórházunkban kevés volt a biztosított, sok a szegény beteg. Kórházi fogászati szakrendelést állítottak föl, majd ez egy magán házba került.

Az 1948. november 4-i orvos-összeírásból kiderült, hogy jelentős a változás. Többen eltávoztak, mások nyugdíjba mentek, illetve szolgálatba léptek. Az új tiszti főorvos dr. Gábos Zoltán 71 orvosról készített névjelentést: dr. Ábrahám István, dr. Ábrányi István, dr. Bandula Mihály, dr. Baneth Lívia, dr. Biczó István, dr. Deutsch Béla, dr. Fáry Béla, dr. Friedländer Erzsébet, dr. Ormos Pélné dr. Fülöp Ilona, dr. Gerő Bertalan, dr. Goldmann István, dr. Grünfeld Sándor, dr. Hadas Lajos, dr. Heller István, dr. Héjja József, dr. Horváth Árpád, dr. Huszár Lajos, dr., Könyves Géza, dr. Kander Győző, dr. Kardos Sándor, dr. Kertész Lajos, dr. Kmoskó László, dr. Koczah Géza, dr. Kőrössy Ferenc, dr. Kováts János, dr. Láng Imre, dr. László György, dr. Mészáros Pál, dr. Müller Ferenc, dr. Ocsovszky László, dr. Ocsovszky Vilmos, dr. Ormos Pál, dr. Orsó László, dr. Paku István, dr. Pálmay István, dr. Pásztor Imre, dr. Pável Lajos, dr. Péczely Attila, dr. Rományi Béla, dr. Sisa István, dr. Szabó Károly, dr. Szappanos György, dr. Szőrffy Sándor, dr. Tornyai János, dr. Vargha Gyula, dr. Wirth Márton, dr. Várhegyi Imre, dr. Zehery István, dr. Zikély Mihály, dr. Zsenaty Emil, dr. Papp Sándorné dr. Juhos Ella, dr. Ernyei István, dr. Bakay György, dr.Vidonyi István, dr. Némethy István, dr. Szalay elemér, dr. Kukán Ferenc, dr. Czakó Ferenc, dr. Czakó Lajos, dr. Rosztóczy Ernő, dr. Draskovits Dénes, dr. Krebecz Jenő, dr. Hatala István, dr. Székely Andor, dr. Ivánka Zoltán, dr. Tomory Dezső, dr. Gábos Zoltán, dr. Csorba Sándor, dr. Kónya János, dr. Kovács Pál, dr. Botos Árpád, dr. Nemes János.[142] Dr. Draskovits Dénes a Kútvölgyi Szanatórium igazgató-főorvosa lett. Mellékfoglalkozás már csak 6 főnél volt![143]

A szülésznők összeírásában a magán bábákról nincs többé említés. A belterületen 5 hatósági bába, külterületen 12 dolgozott.[144] A város közegészségügyi helyzetéről november 16-án a következő jelentés készült:[145] A csecsemőhalandóság 9,8 százalékos volt. 2048 iskolásnál Mantoux (TBC-fertőzés kimutatására szolgáló) próbát végeztek, és 12,8 százalék lett pozitív. Közülük 4 aktív TBC-snek bizonyult. Sok volt az angolkóros gyerek is. Fekete himlő ellen 1623, diftéria ellen 3240, hastífusz ellen 548 főt oltottak be. A városban 4 egészségőr dolgozott. A Kakasszéki Szanatórium 120 ággyal újra működni kezdett, amelyet szeptemberben nyitottak meg a svájci Suisse Alapítvány jelenlétében. A svájciak teljes felszerelést ajándékoztak az osztálynak.

Változatlanul sok, sőt egyre több központi intézkedés, körlevél érkezett, sok jelentést kértek, növekedett a "WC-ügyek" száma, a lakossági panaszok kivizsgálása.[146] Pozitív előrelépés, hogy a boltok, üzemek közegészségügyi ellenőrzései szaporodtak, más kérdés, hogy csak a magán kereskedőket, termelőket, iparosokat lehetett büntetni, a szövetkezetit, államit csak tanácsokkal volt szabad segíteni. Megindult a gyógyszerészek háborgatása, illetve nyugtatása, hogy kósza és rémhírek azok, miszerint államosítani akarják őket. Hódmezővásárhelyen 1930-ban a következő gyógyszertárak voltak, amelyek egészen a háború végéig működtek[147]:

Kristó Nagy István írta: "A második világháború után a Magyar Korona tulajdonosa (illetve vezetője) dr. Rosztóczy Ernőné, a Megváltóé Szendy Lajos, az Őrangyalé Papy Lajos, a Magyar királyé Mispál Rudolf, a Keresztté Molnár László, az Arany Csillagé dr. László Györgyné, a Zrínyié Késői István, az Arany Sasé Görög Árpád lett, s az előbbiekhez jött még (1933-tól) a Vásárhely-kutasi Turul Gidófalvy Györggyel. A többi patika tulajdonosa ill. vezetője nem változott."

A Hódmezővásárhelyi Nemibeteg-gondozó Intézet 1948-ban összesen 9405 főt látott el. Ebből először jelent meg 3967 fő. A nemi betegek száma: 142 férfi és 145 nő. Vérbajos 8 férfi és 8 nő.[148]

1949-ben dr. Ormos Pál a közgyűlésen előadta: a Szanatóriumi Egyesület arra kényszerült - mivel a szegényektől anyagi támogatást nem kapott -, hogy más, országos intézetektől kérjen segítséget. Ezek a saját betegeiket gyógykezeltették itt, vagy a pénzes betegek fordultak ide, így városunk szegényei nehezen és kevesen jutottak be. Ezért dr. Ormos Pál kérte, hogy "Mindezekre tekintettel a vásárhelyi dolgozó szegény nép érdekét szolgálja a gyógyintézet közületi kezelésbe vétele, és a Magyar Dolgozók Pártja az akció elindításával a nép érdekében cselekedett."

A Szanatóriumi Egyesület 1948. szeptember 30-án tartott közgyűlésén az 1/1948. számú közgyűlési határozatával "…feloszlását kimondotta és a tulajdonát képező minden ingó és ingatlan vagyonát, jogosítványát és kötelezettségét Hódmezővásárhely thj. város tulajdonát képező Erzsébet közkórházra ruházta." Így a Tanya 1133. sz. alatti Kútvölgyi Tüdőbeteg-gyógyintézet összes épületével, berendezésével, valamint ingatlanaival, a Táncsis Mihály u. 14. sz. alatti Tüdőbeteg-gondozó Intézetet, a Simonyi u. 6. alatti Tüdőbeteg-fektetőt gyarapította, és ezeket az intézmények jogosítványaival és kötelezettségeivel együtt Hódmezővásárhely thj. város tulajdonába átadták. Ebben az évben dr. Sófalvi Csaba "gümőkóros betegek, reumatikus és fizikóterápiás kezelések" szakorvosa lett a Kakasszéki Szanatóriumban.

Ugyanekkor az Erzsébet közkórházban megszervezték a 120 ágyas tüdőbeteg szanatóriumi osztályt, így az átadott szanatóriumot az "…Erzsébet Közkórház Tüdőbeteg Szanatóriumi Osztálya-ként fogjuk üzemben tartani a kórházi költségvetés keretében" - szólt a határozat. A következő állásokat szervezték: 1 osztályos főorvosit, 2 másodorvosit, 1 számtisztit, 2 altisztit, 31 ápolónőit és egyéb alkalmazott állást. Az OTI részére 80 ágyat adtak, azzal, hogy 70 ágy vidéki, 10 ágy pedig az OTI helyi kerületi pénztára körzetéhez tartozó betegeké legyen.[149]

A "Népjóléti Minisztérium a kórháznak egy minden igényt kielégítő, teljesen modern röntgen diagnosztikai gépet ajándékozott", amelynek 200 ezer Ft volt az ára. "Köszönet Ratkó Anna miniszter asszonynak"[150] - írta a közgyűlés.

Ügyirat szólt a "kakasszéki fürdő előkészítéséről az 5 éves terv keretében". Ellátandónak rendelték: új kádfürdőkkel, kazánházzal, öltöző-vetkőző és pihenő helyiségekkel, egy mélyfúrású artézi kúttal.[151]

Az 1949. február 5-i állapot szerint városunkban 9 hatósági orvos és 22 szülésznő dolgozott.[152]

1950-ben iskola-fogorvos és asszisztens kezdte meg munkáját, akiknek átalánydíjat állapítottak meg.[153]

A Hódmezővásárhelyi Erzsébet Kórház-Rendelőintézet Centenáriumi Évkönyve 1898-1998. Hódmezővásárhely, 1998. (Főszerk.: dr. Szűts Péter.)

Duray Gábor dr.: Kakasszéki Reumatológiai és Mozgásszervi Rehabilitációs Osztály története. 166-170. In: A Hódmezővásárhelyi Erzsébet Kórház-Rendelőintézet Centenáriumi Emlékkönyve 1898-1998. Hódmezővásárhely, 1998.

Hódmezővásárhely THJF. Város "Erzsébet" Közkórházának 1905-1930-iki Évkönyve. Hódmezővásárhely, én. (1932.) Szerk.: dr. Ormos Pál. (Ebből különlenyomat készült a Magyarország Klinikáinak és Kórházinak Szövetsége Hivatalos Lapja a Magyar Kórház 1934. dec. havai III. évf. 12. számából, 1-14. p. oldalszámozás nélkül.)

Hódmezővásárhely története II/2. Hódmezővásárhely, 1993. (Főszerk.: Szabó Ferenc.)

Horváth István dr.: A Hódmezővásárhelyi Erzsébet Kórház röntgen osztályának története. 172-179. In: A Hódmezővásárhelyi Erzsébet Kórház-Rendelőintézet Centenáriumi Emlékkönyve 1898-1998. Hódmezővásárhely, 1998.

Kristó Nagy István: Patikatörténet - Vásárhelyi patikák. 11. p. In: Egészségügyi Krónika. A Hódmezővásárhelyi Erzsébet Kórház-Rendelőintézet periodikája. (1996-ban lapítva.) III. évf. 1-2. sz. 1998. (Főszerk.: dr. Szűts Péter.)

Makó Imre: Vásárhely a világháborúban (1914-1918) 863-929. IV/5. Egészségügy és oktatás. 918-920. In: Hódmezővásárhely története II/2. Hódmezővásárhely, 1993.

Ormos Pál dr.: Hódmezővásárhely egészségügyi fejlődése. 161-204. In: Orvostörténeti Közlemények 60-61. én.

Ördögh Béla dr.: 100 éves a Hódmezővásárhelyi Erzsébet Kórház. 11-28. In: A Hódmezővásárhelyi Erzsébet Kórház-Rendelőintézet Centenáriumi Emlékkönyve 1898-1998. Hódmezővásárhely, 1998.

Kgyj. = Hódmezővásárhely város Törvényhatósági Bizottságának iratai. a/

A Hódmezővásárhelyi Erzsébet Közkórházban 1943 nyarán tartott 6 hetes ápolónőképző tanfolyam résztvevői és oktatói. Balról jobbra az ülő sorban: Antónia tanfolyamvezető, Nina nővér, Juhász Ilona fő tanfolyamvezető, dr. Láng Imre sebész osztályvezető főorvos, dr. Pásztor Imre kórházigazgató főorvos, Endrey Béláné fő asszisztens, dr. Scheft Iván, dr. Ivánka Zoltán tiszti főorvos, Valéria nővér, dr. Wirth Márton belgyógyász osztályvezető főorvos, dr. Czakó Ignác (?) Lajos tiszti főorvos. A középső sorban: Imakuláta nővér önkéntes tanfolyamvezető, Endrey Hédda (így!), Nóra nővér, Zsoldos Kata, Telek Kató, Horonkay Hédi, Nagy Aranka, Tóth Magda, Juhászné, Elektra nővér, Irén nővér, Rébék Mihályné. A hátsó sorban: Vad Rózsa, Szabó Judit, Sallag Irma, Philipp Margit, Bodrogi Zsuzsa, Vámosné, Szabóné, Szűcs Ibi, Endrey Irén, Meszlényi Ica, Makó Mária, önkéntes vöröskeresztes tanfolyamvezető.

1. Főépület (sebészeti pavilon), 2. Bőr- é nemi beteg osztály, 3. Szemészet (orr-fül-gégészet, laboratórium, személyzeti szálló), 4. Trachomások épülete, 5. Fertőző pavilon, 6. Gazdasági épület, 7. Mosoda, 8. Elmeosztály, 9. Prosectura, 10-13. Megvásárolt magánházak: raktárak, lakások.

Dr. Soós István polgármester felavatja id. dr. Imre József szobrát az Erzsébet Közkórház bejáratánál, 1926-ban, amelyen Imre József is részt vett, mint szemész professzor

A Kútvölgyi Tüdőbeteg Szanatórium C. épületének déli oldala az 1940-es években

[1] Kgyj. 1918/288. (Itt jegyezzük meg, hogy valamennyi hivatkozott levéltári adat lelőhelye a CSML HL.)

[2] Kgyj. 1918/316.

Megjegyezzük, hogy dr. Szappanos Mihály Budapesten Fodor József professzor tanársegéde volt, és az országos hírű tudóst segítette az első magyar Közegészségtani Intézet felállításában. Szappanos főorvos a vásárhelyi református egyház gondnoka, és ismert közéleti személyiség volt.

[3] Makó I. 1993/II. 919. Lásd még: dr. Ormos. (én.) 177.

[4] Kgyj. 1918/24. (Ez a szoba máig a szülészeten van, és "Kovács-szobának" nevezik.) Az alapítvány 1918-ban kezdte el működését. 1924-ben, a növekvő infláció miatt Kovácsné 500.000 K-val kiegészítette. Kgyj. 1924/40.

[5] Dr. Ördögh B. 1998. 13.

[6] Dr. Szappanos Mihály tiszti főorvos állította össze. Évszám ugyan nem szerepel rajta, de az 1919. április 7-én megjelent tanácsválasztáshoz kérték tőle. Levéltári jelzete: A Hódmezővásárhelyi Földműves-, Munkás- és Katonatanács iratai (az általában használt rövidítése szerint: FMKT. 1919. Szám nélkül. (A Nap u. ma Szeremlei u, a Kállay u. Bajcsy-Zs. E. u, a Mihály u. Dózsa György u.)

[7] Dr. Ormos P. én. 177.

[8] Kgyj. 1921/260.

[9] Kgyj. 1921/445. (Ez az épület ma a Tűzoltó Parancsnokság, a Völgy utca - Szent István tér sarkán.)

[10] Kgyj. 1925/38.

[11] Kgyj. 1923/268.

[12] Kgyj. 1923/199.

[13] Kgyj. 1925/57.

[14] Dr. Ördögh B. 1998. 14.

[15] Dr. Ormos P. én. 161-204. (Megjegyezzük, hogy ekkor már ezreléket számítottak! Ormos adatát így kell értelmeznünk.)

[16] Kgyj. 1926/451. és 477. Korabeli normatíva volt, amelyben az egy betegre eső épület- és udvarész is benne foglaltatott.

[17] Kgyj. 1926/317. ügyiratban már 5 milliárd K.-ról beszéltek. Jendrassikot itt már a főépület kibővítésére, a szemkórház adminisztrációs épületté történő átalakítására, és új szemkórház megépítésére kérték föl. További terv volt még egy konyha, elmegyógyintézet és bujakór-pavilon építése is.

[18] Kgyj. 1926/47. Folyamatosan több tói földet is megvásároltak. Rózsa Imre tulajdonából 468 □-t, Vincze Sándoréktól 160 □-t (Kgyj. 1926/535-536.), Pável Józseftől 710 □-t (Kgyj. 1926/451. és 477.). Megvették Török Imre telkét a rajta lévő épületekkel, a Hunyadi u. 3. sz. alatt, 160 □-t. Itt, a háború alatt már megvásároltak 3 szomszédos telket, amely jelzi, hogy a város mennyire készült a bővítésre. Az irat összesen mintegy 4-5 hold tói földről tett említést. (Kgyj. 1926/476.) 1927-ben Kájerléber Henriknének a Pável és Rózsa-féle üres telkek között lévő 80 □-öl ingatlanját, és a Rózsa családtól újabb 197 □-t vásároltak. (Kgyj. 1927/165. és 166.) 1929-ben a Zrínyi u. 15. sz. házat vették meg, a Friedländer testvérektől 350.50 □-öl területen. (Kgyj. 1929/181.)

[19] Kgyj. 1926/468.

[20] Kgyj. 1926/278. Megtudjuk, hogy Varga Sándor gépész bérét fölemelték, aki "az új nagy röntgen gép minden javítását ellátja."

[21] Kgyj. 1926/342.

[22] Kgyj. 1927/51. és 620. Ez a mostani dr. Imre József - Zrínyi utca sarkán lévő négyszintes, nagy épülettömb.

[23] Kgyj. 1927/276.

[24] Kgyj. 1927/582.

[25] Dr. Duray G. 1998. 166.

[26] Kgyj. 1927/130.

[27] Kgyj. 1927/257.

[28] Pm. eln. ir. Az 1928-as évből származó 2191, 4938 és 5041. sz. ügyiratok. (Továbbá a 1694, 2759, 4799, 5059, 4276, 4503, 5388 és 5661. sz. ügyiratok.) Héjja főorvos kinevezése szakmai tévedés volt - derült ki a későbbi tevékenysége alapján.

[29] Kgyj. 1929/39. (Lásd még a Pm. eln. ir. 1928-ból, a 130, 885, 1719, 2507, valamint a tervek elbírálására vonatkozó 5161, 5652, 5692, 5763 és 5658. sz. iratokat.)

[30] Kgyj. 1929/168.

[31] Kgyj. 1929/362. és 411. Dr. Kassay Dezső a "Szegedi M. Kir. Ferencz József Tudomány Egyetemen" 1926. szept. 15. napján szerzett "orvosi oklevelet" (diplomát.) 1944-ig szolgált kórházunkban. Ő alapította meg a gégészeti osztályt. 1944-ben külföldre távozott, és a floridai Sarasota városában élt. Professzorként halt meg.

[32] Kgyj. 1929/188.

[33] Kgyj. 1929/410. Dr. Cseszkó Gy. a feleségével, Eőrhalmi Hadady Emmával és négy gyermekével, a holland református misszió ösztönzésére, 1931-ben Indonéziába (akkor még Holland-India) költözött. A szigetvilágban gyógyította a malájokat. 1944. tavaszától, amikor a japánok elfoglalták a szigeteket, fajgyűlöletből kivégezték a fehéreket, de irtották a bennszülötteket is. Az orvost Tonsen Lanabában internáló táborba vitték. Bombatámadás során megsérült. A toadanai kórházban 1945. márciusában tetanuszban meghalt. Feleségét Sanghiban megkínozták. Verték, tengervizet lélegeztettek be vele, és az így felpuffadt testére ráültek. Mindkét kezéről az ujjait kitépték, majd lefejezték. A négy gyermeket hindu dajkájuk bújtatta az őserdőben, míg sikerült nekik egy hadihajón Ausztráliába, onnan Hollandiába vándorolni, ahol a királyi ház nevelte és taníttatta őket. Az egyik lány, Van de Beekné Cseszkó Emma Ottawába, Kanadába került. Itt mondta el szörnyű történetüket Tóth Kálmánnak. ("Vásárhelyi orvospár mártírhalála Malájában." Emlékezés dr. Csezskó Gyulára és feleségére. Teológiai Szemle. [Református zsinati folyóirat.] 1985/6. 357-359.)

[34] Kgyj. 1929/464.

[35] Más forrás szerint 36 ágyas. Lásd: Kgyj. 1936/194. Az osztály 1930. ápr. hónapban nyílt meg. Kgyj. 1937/287.

[36] Dr. Ördög B. 1998. 14. (Megjegyezzük, hogy dr. Ormos Pál szerint, a szülészetet a sebészek látták el 1934-ig, ekkor lépett be dr. Horváth Árpád. A kórház összes dolgozója 79 fő volt.)

[37] Kgyj. 1930/3.

[38] Kgyj. 1930/170/a.

[39] Kgyj. 1930/171/a.

[40] Dr. Ördögh B. 1998. 14.

Dr. Horváth I. 1998. 173.

[41] Kgyj. 1931/130.

[42] Könyv-, irat- és joggyűjtemény-szekrény.

[43] Kgyj. 1931/135. (Megjegyezzük, hogy amikor 1960-tól a Csongrád Megyei Közegészségügyi Járványügyi Állomás dolgozójaként a kórház sebészetén a higiénét ellenőriztük, a jelzett felszerelések jelentős részét még működőképesen találtuk.)

[44] Kgyj. 1930/34.

[45] Dr. Horváth I. 1998. 167.

[46] Kgyj. 1937/287.

[47] Dr. Ördögh B. 1998. 15. A vaskos köteten szerzői csoport dolgozott, de legtöbbet dr. Genersich Antal és dr. Ormos Pál. Benne több orvosi szaktanulmányt, esetleírást, saját kutatási eredményeket is közöltek.

[48] Kórházi Évkönyv 1905-1930. Különlenyomat, 1934/12. 14. p.

[49] Kgyj. 1933/12.

[50] Kgyj. 1933/195.

[51] Közig. üo. ir. 6425/1933. és 2050/1934.

[52] Kgyj. 1932/94.

[53] Kgyj. 1935/95.

[54] Kgyj. 1936/115.

[55] Kgyj. 1935/146.

[56] Kgyj. 1935/170.

[57] Kgyj. 1935/171.

[58] Kgyj. 1935/172.

[59] Kgyj. 1935/173.

[60] Kgyj. 1935/174.

[61] Kgyj. 1935/169.

[62] Kgyj. 1935/209.

[63] Kgyj. 1937/78.

[64] Kgyj. 1936/121.

[65] Kgyj. 1936/194.

[66] Kgyj. 1937/287.

[67] Kgyj. 1939/106.

[68] Kgyj. 1940/84. Mind a két adatot azért közöltük, mivel ma már eldönthetetlen, hogy melyik volt valós.

[69] Ig. vál. ir. 40/1938. (A névsor még a lakhelyeket és az igazoló aláírásokat tartalmazza.)

[70] Helyesen: dispenser = lehet "gyógyszerész", vagy "adagoló készülék" (?) A szövegkörnyezetből ítélve, nem világos, mit akartak ezzel megfogalmazni?

[71] Kgyj. 1939/121.

[72] Kgyj. 1939/141.

[73] Kgyj. 1939/16/a.

[74] Kgyj. 1940/82.

[75] Kgyj. 1939/173.

[76] Kgyj 1940/89.

[77] Kgyj. 1940/107.

[78] Kgyj. 1940/106.

[79] Kgyj. 1942/102. és 1942/160.

[80] Kgyj. 1940/108.

[81] Kgyj. 1940/109.

[82] Kgyj. 1940/164.

[83] Kgyj. 1941/17.

[84] Kgyj. 1941/21.

[85] Kgyj. 1941/114.

[86] Kgyj. 1941/16.

[87] Kgyj. 1941/23.

[88] Kgyj. 1941/124. (Az utóbbi tétel, a 08 fillér igen komikusan hat).

[89] Kgyj. 1942/13. és 1942/134.

[90] Kgyj. 1942/133.

[91] Kgyj. 1942/29. és 1942/209.

[92] Kgyj. 1942/214.

[93] Kgyj. 1942/177. és 1944/145.

[94] Kgyj. 1942/194.

[95] Kgyj. 1945/15. (A huzavona zsidó származás miatt volt, de áttért az unitárius hitre.)

[96] Tfo. ir. 1598/945. sz. Hódmezővásárhely tiszti főorvosától dr. Fáry Bélától, a főispánnak és a Törvényhatósági Bizottság tagjainak írt leveléből, amely 1945. szept. 22-én kelt.

[97] Tfo. ir. 1566/1945. (1945. okt. 18-án kelt városi tiszti főorvosi jelentés a Magyar Népjóléti Minisztériumba.)

[98] Természetesen ennek a többszöröse volt, csak ezeket nem szállították be, hanem, ahol tudták, egy gödörben elföldelték, és gyakran hónapok múlva, exhumálás után kerültek végső nyughelyükre, vagy jeltelen sírjukat elmosta az idő.

[99] Tfo. ir. 223/1945. Dr. Fáry Bélának, a m. kir. Tiszti főorvosi hivatalvezetőjének 1945. február 19-én kelt jelentése a magyar népjóléti miniszterhez. (Népi életmódot elbeszélő adatközlőim vallották, hogy alig volt olyan orvos - a szakosodásuktól függetlenül -, akinél az asszonyok ne álltak volna sorban, hogy "tegyenek velük valamit, mert nem a férjüktől maradtak terhesek". Vásárhelyen annyi otthoni, kriminális és orvosi művi magzatelhajtást még nem végeztek, mint ezekben a hónapokban.)

[100] Dr. Ördögh B. 1998. 15.

[101] Dr. Kapronczay Károly PhD. A budapesti Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár főigazgatója, az Orvostörténeti Közlemények főszerkesztője. (Lektori véleményének kelte: 2006. március 2.)

[102] Látszatfejlődésről van szó, hiszen a kórház falai nem voltak gumiból, hogy kijjebb tolják, építkezés nem folyt, hanem a nagyon fontos kiszolgáló-, gyakran öltöző helyiségeket, orvosi szobákat stb. vették el, ill. helyeztek el bennük betegágyakat az infrastruktúra, a légkubus és a terület bővítése nélkül. Így nem egy kórteremben az ágyak kettesével egymás mellé kerültek, ami azt jelentette, hogy az egyik betegnek jobbról, a másiknak balról lehetett az ágyát megközelíteni, ez pedig a gyógyító és ápoló személyzetre is súlyos terheket rótt. (Megjegyezzük még, hogy dr. Dr. Ormos Pál 1945. február 4-én Pestről tért haza, és átvette a kórház vezetését. Dr. Fáry Béla tiszti főorvosi kinevezést kapott.)

[103] Dr. Ördögh B. 1998. 15-16. (Megjegyezzük, hogy dr. Csillagh (így!) egyetemi magántanári kinevezést kapott. A kisnemesi családi név végéről a h betűt az 1950-es években politikai okokból volt kénytelen elhagyni.)

[104] Kgyj. 1945/16.

[105] Kgyj. 1945/34. (Megjegyezzük, hogy a különböző demokratikus bizottságokban igen sok pártpolitikus vett részt, akiknek semmi tapasztalata és főleg képzettsége sem volt a szakmai munkákhoz. Pl. a Közegészségügyi Bizottságban az egyik ilyen személy Borsi János kőműves-segéd, szocialista veterán volt.)

[106] Tfo. ir. 884/1945.

[107] Tfo. ir. 898/1945.

[108] Tfo. ir. 967/1945.

[109] Tfo. ir. 1122. és 1222/1945. (1945. VIII. 4.)

[110] Tfo. ir. 1633/1945. (Megjegyezzük, hogy néprajzi helyszíni gyűjtésünk tapasztalata az, hogy a meg nem felelt WC-k "potyogtatós rendszerű árnyékszékek" voltak, amelyek egyes portákon "hol voltak, hol nem", akár a mesében; különösen ott hiányoztak, ahol nagybani állattartás volt, mivel a lakók az állandó, hátsó udvari trágyadombra jártak a dolgukat elvégezni, akár a tanyákon. Ennek az összeírásnak az értéke annyi lehetett, amennyit az ifjú, hivatalnok Mikszáth Kálmán hasonló jellegű munkájáról tudunk, akinek jelentenie kellett, hogy vármegyéjében hány eperfa van? Az író szorgalmasan gyűjtögette az adatokat, míg kollégája látván a kínlódását, azt javasolta neki, hogy írjon be egy hasszámot. Indoklása: ha valakinek nem tetszik, járja végig az útszéleket és számolja meg. Gyanúnk van, hogy a "WC-jelentés" is így készült!)

[111] Tfo. ir. 400/1946.

[112] Kgyj. 1946/64.

[113] Dr. Ormos P. én. 161-204.

[114] Kgyj. 1946/17.

[115] Tfo. ir. 390/1946.

[116] Tfo. ir. 681/1946.

[117] Tfo. ir. 564/1946. (A Kapitány utca 2. = ma a dr. Imre József u, vagyis az Erzsébet Kórház. Az itt jelzett orvosok bentlakók voltak. Rákosi Jenő utca = Madách Imre. Sugár u. = Tornyai János u. Béla u. = lebontották, az Andrássy és Oldalkosár utcát kötötte össze, nagyjából az új zárda épülettel (ma a főiskolával) szemközt. Rónay u. = Bakay utca. gr. Bethlen [István] u. = Táncsis Mihály u. Szent Imre herceg u. = Virág u.)

[118] Tfo. ir. 629/946. Fogorvosok nyilvántartása.

[119] Tfo. ir. 645/1946. (november 11.) A táblázat csak nevet és lakhelyet tüntetett föl. (A Futó Mihály tér ma a Hősök tere.)

[120] Tfo. ir. 1598/1946.

[121] Kgyj. A szövegben lévő sorrend szerint: 1946/18, 163, 17, 164, 165,166, 167,168, 163.

[122] Kgyj. 1946/48.

[123] Kgyj. 1946/49.

[124] Kgyj. 1946/169.

[125] Kgyj. 1946/415.

[126] Tfo. ir. 99/1947.

[127] Kgyj. 1947/293.

[128] Kgyj. 1947/324.

[129] Tfo. ir. 22/1947.

[130] Tfo. ir. 215/1947.

[131] Tfo. ir. 304/1947.

[132] Tfo. ir. 880/1947. (Dr. Kander Gy. jelentése.)

[133] Tfo. ir. 1019/1947.

[134] Tfo. ir. 832/1947.

[135] Tfo. ir. 349/948.

[136] Tfo. ir. 405/1948.

[137] Kgyj. 1948/128.

[138] Tfo. ir. 55/1948.

[139] Tfo. ir. 153-3/1948.

[140] Tfo. ir. 209/1948.

[141] Dr. Ormos P. én. 161-204. 1949-ben dr. Riskó Tibor lett a vezetője. Új műtőt és röntgent kapott.

[142] Tfo. ir. 1545/1948. (Az Orosházán gyakorló orvosok száma 29 fő volt. 575/1948.)

[143] Tfo. ir. 384/1948.

[144] Tfo. ir. 969/1948.

[145] Tfo. ir. 1616/1948.

[146] Amikor a társadalomban baj van, akkor végső soron az emberek tehetetlenségükben egymást kezdik följelentgetni. "A szomszéd piszka mindig nagyobb és büdösebb, mint az övék!"

[147] Kristó N. I. 1998. 11. (A Szentesi utca ma Szántó Kovács János.)

[148] Tfo. ir. 319/1949.

[149] Kgyj. 1949/1.

[150] Kgyj. 1949/290.

[151] Tfo. ir. 787/1949.

[152] Tfo. ir. 819/1949.

[153] Kgyj. 1950/108.

[154] Dr. Ördögh B. 1998. 29-31.